Magyarország első bulvármentes online férfimagazinja

A gyerekből felnőtté válás tradicionális útja: a „dolgozó férfi”

0

A gyerekmunkával kapcsolatban mindig azt a kérdést kell feltennünk: „Miért, milyen célból végez a gyerek munkát?”

dolgozó fiú, ipari forradalom idejénA válaszhoz először azt nézzük meg, hogy tekintettek a gyerekre az eltelt századok során. Két markáns út figyelhető meg a történészek szerint. Az egyik a gyermeket tökéletlen, „kis felnőttnek” tartotta, majd a felvilágosodás az „ártatlan, romlatlan gyermek” képét helyezte előtérbe. Ez a szemlélet az ipari forradalom kiteljesedésekor párhuzamosan élt. A bányákban, gyárakban és a földeken dolgozó gyermekek a kizsákmányolás és a családfenntartás érdekében sorvadtak és váltak korán érő felnőttekké és sorsuk gyakran a betegség és a korai halál volt. Ugyanakkor a kialakuló polgárság és az arisztokrácia köreiben a „csodálatos, tehetséges kis angyalkák” tündököltek. Megjelentek a művészvilágban a csodagyerekek – csak Mozartot, vagy a modern sztár-gyerekek első példáját, Liszt Ferencet említjük, akik már tízéves korukra ünnepelt, elismert művészek voltak.

Mi a helyzet ma?

A fenti kérdés kapcsán a válasz kettős lehet. Egyrészt sok fiúgyermek igenis a családi hagyományok és szokásrend szerint kezd el dolgozni – főleg vidéken, a mezőgazdaságban. „Nagyapám is, apám is így kezdte, tőlem is ezt várják.” A nagykorúnak tartott tizennégy éves fiúgyereket a felnőttek maguk közé fogadják, innentől a munka során ugyan úgy kell teljesíteniük, mit az idősebbeknek, de ugyanaz jár nekik is. A fiúknak innentől meg van engedve a munka közbeni cigaretta, a borivás –és fizetséget, járandóságot is kapnak.

A városi fiúknál más a helyzet. Számukra a családi kultúrából eredően nem kéne dolgozniuk – illetve ha mégis, annak két oka lehet. Vagy a család egzisztenciája miatt kell pénzt keresniük, vagy saját céljaikat szeretnék elérni – természetesen valami tárgy megvásárlásáról van leginkább szó. Az előbbi városi gyereksors útja hasonlít a kétszáz évvel ezelőtti, bányában, gyárakban dolgozó gyerekekéhez. Mivel a munka törvénykönyve pontosan szabályozza a munkavégzés feltételeit, ezért ők leginkább bújtatva, illegálisan dolgoznak. És ki vannak szolgáltatva. Építkezéseken, kis házi üzemekben, az utcán – mind-mind veszélyeztetett körülmények között, megalázó helyzetben teszik ezt.

kisfiú fúrógéppelAkik valami elérése miatt saját indítékból vállalnak munkavégzést, az más. Itt a veszélyeztetés nem merül fel, mert maguk akarják. Tudatosan vállalják. Ha kell, abba is hagyják. Többnyire legális keretek között.

A leginkább pozitív és a fejlődést is alátámasztó út az, amikor egy serdülő iskolában, vagy hobbiból tanult szakismeretét viszi ki a munkaerőpiacra. Például egy informatikai szakközépbe járó 16 éves serdülő adatbevitelt vállal, vagy számítógépet szerel, vagy mobiltelefon-szervizben vállal munkát. Ez a helyzet teljesen támogatja jövőbeli fejlődését, hiszen nincs ellentétben tanulásával, sőt, hamarabb lesz képes a tanultakat a gyakorlatban alkalmazni.Fiú a számítógép mögött

Minden más munkavégzés, ami a tanulás rovására megy, kiszolgáltatott helyzetbe viszi a gyereket. A fizikai erő gyermekkori bérbevevése nem más, mint kizsákmányolás. Kivétel persze az előbb említett vidéki sors, ahol a gyerek a mezőgazdaságban fog dolgozni felnőttkorában, csak ezt már tizenévesen elkezdi. Itt egyenes, töretlen az út és egyfajta helyénvaló tanulást jelent. Csakhogy ez a modern, európai mezőgazdaságban idegenül hangzik – ez még a több száz éves gyökerekből táplálkozó falusi kultúra szerves maradványa, ami egyre inkább eltűnik a hazai vidéki életből.

Férfivá válás

A fenti példák alapján három útvonal-típust lehet rajzolni: a tradicionális kultúrából következő szerves felnőtté-avatást – ahogy a paraszti életben ez több száz év óta történik, a saját motivációt és célokat követő önállósulást a teljesítmények világában, és a külső nyomásra, kényszerre történő alávetést, kiszolgáltatottá-válást, ami mindenképp kilépést jelent a gyerekkorból – de nem biztos, hogy a harmonikus fejlődést szolgálja.

A fő érzelmi történés a férfivá-válás során a büszkeség érzése. Természetes dolog, hogy ez egy ünnepélyes fordulópont kell, hogy legyen. Így is van ez a tradicionális, vidéki felnőtté-érésben – ahol a fiúgyermek büszke arra, hogy már a felnőttek közé tartozik, többé már nem „kis pulya’, hanem dolgozó férfi. Ugyanez az érzés emelkedik ki azon városi serdülőknél, akik saját teljesítményükre lehetnek büszkék, akik valamely kompetenciájukat, tudásukat tudják beforgatni a munka világába és így akár jelentős sikereket is elérhetnek. Bill Gates alig múlt 14 éves, amikor saját céget alapított egy saját maga által alkotott forgalomszámláló berendezés üzemeltetésére.  A karrier további ívét és a sikertörténetet jól ismerjük.

Kiabáló főnökA harmadik út – a külső kényszerből a munkába lépés útja nem ugyanazzal a büszkeséggel jár. Sőt, kezdetekben igen sok megaláztatást, szenvedést élnek át az ide jutó fiúgyerekek. Nem is tekintik őket felnőttnek – hanem inkább egy kizsákmányolandó szolgának. Ez az elnyomás nagyon sok agresszióval jár – amit a serdülő először magára irányulva érez. Passzívan reagálhat, csak, elfogadva, engedelmeskedve és alkalmazkodva. Éveket eltöltve az agresszió tengerében, kialakul az a jelenség, amit „kivárásnak” nevezhetünk. A fiú egyre csak várja-várja, hogy ez az állapot véget érjen – és végre ő léphessen abba a szerepbe, hogy agressziót oszthasson. A pszichológia tudományának nagy úttörője, Freud ezt a jelenséget már az 1930-as évek elején úgy nevezte, hogy „azonosulás az agresszorral”. Igaz, ő a korai gyerekkor (3-5 év) behatásaira vezette vissza, de a tapasztalatok szerint a serdülőkorban elszenvedett agresszív élmények is ide konkludálhatnak. Ezen a kiszolgáltatottságtól vezérelt úton a felnőtté válás nem más, mint az a várakozás, hogy „végre én lehessek a parancsoló”. Amint ez az átfordulás megtörténik, a felnőttség abban jelenik meg a serdülő fiú számára, hogy hatalma van mások felett. Ez a hatalom pedig mélyen agresszív színezetű. A büszkeség ebben az állapotban azt jelenti a felnőtté vált fiú számára, hogy „én is vagyok valaki”. Ugye ismerjük ezeket a szófordulatokat: „én olyan ember vagyok, akit nem lehet csak úgy…”, ha én odamegyek, majd elintézem…”, stb. Itt a büszkeség abból táplálkozik, hogy gyakorlatilag visszakapta, megszerezte énjét, amely viszont nem ismer mást, csak a hatalmi, agresszív erőt és ráhatást. Mennyire különbözik ez azoktól a mondatoktól, amik így hangzanak: „Büszke vagyok erre, hogy elértem, megoldottam…, különösen jól tudom csinálni ezt, mert szakmai tapasztalataim alapot adnak…, kitartok a tények mellett, mert ezek győznek meg engem arról…, stb.

Ezen utóbbi mondatok a férfivá válás szerves, egyenes, töretlen útját jelzik – melyek persze soha nem mentesek a kudarcoktól, buktatóktól, de a saját hit önmagában, erejében, képességeiben lehetővé teszi, hogy a nehéz szituációkat is uralni tudja.

A férfivá válás megaláztatásokkal, félelemmel teli útvonala nem adja meg ezt a biztonságot. Ott van mindig a tartás attól, hogy ha nem vagyok hatalmas, félelmet keltő, akkor újra rajtam, velem történik meg újra, amitől hosszú évek kínkeservei után szabadultam meg.  Emellett nincs is más módszere, stratégiája az ilyen fejlődési utat járó fiatalnak – mert élete során nem tapasztalta meg a tudáson, képességeken és bizalmon alapuló férfias erő működőképességét.

 Szerző: Juhász Tibor

Megosztás

Szóljon hozzá

FIGYELMEZTETÉS! Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek a kiskorúakra káros hatással lehetnek!
Kipróbáltuk a flotta autók emblematikus modelljét a Ford Mondeot. Nézd meg mit tud a megújult csapatjátékos!

» Megnézem «