fbpx
Magyarország első bulvármentes online férfimagazinja

A szovjet csillagromboló

0

Nap, mint nap olvashatunk arról, hogy a Lockheed és a Boeing a csúcstechnológiája ellenére is milyen kihívásokkal szembesül a függőleges fel- és leszállásra képes (VTOL) vadászgépük, az F-35 JSF fejlesztése során. Így elbírjuk képzelni, hogy a hidegháború idején milyen nehéz is lehetett a Szovjetunió számára egy olyan viszonylag nagy tengeralattjáró vadász repülőgép kifejlesztése, ami a helyből való le- és felszállására a vízről lett volna képes.

 

A gigantikus Bartini Beriev VVA-14-est a szovjetek arra szánták, hogy az amerikai haditengerészet Polaris típusú interkontinentális atomrakétáit hordozó tengeralattjáróival vegye fel a küzdelmet. A sugárhajtóműves gépnek ezért képesnek kellett lennie arra, hogy viszonylag nagy sebességgel repüljön, miközben komoly hatótávolsággal rendelkezik, továbbá függőlegesen is le kellett tudnia szállni a víz felszínére, ahol légpárnás járműként járőr feladatokat kellett ellátnia. A gép tervezéséhez még az 1960-as években kezdtek hozzá, az első prototípus azonban csak 1972-re készült el, hogy 1972. szeptember 4-én még a hagyományos repülőgépre jellemző módon felszállva elvégezze az első próbarepülését. 1974-ben végül felfújható talpakkal folytatták a teszteket, hogy megbizonyosodjanak a gép kétéltű teljesítményéről. A felfújható talpakkal azonban nagyon sok gond adódott, ezért később merev talpakra tértek át, és egyúttal a repülőgép törzsét is meghosszabbították. A gép VTOL rendszerének teljesítménye azonban nem bizonyult elegendőnek arra, hogy a helyből való fel- és leszállást tesztelni tudják.

Bartini Beriev VVA-14

Bartini Beriev VVA-14

A 25,97 méter hosszú, 6,79 méter magas 23 236 kilogrammos gép maximális felszálló tömege elérte az 52 000 kilogrammot. A gép meghajtásáról 2 darab 67 kN-os Soloviev-D-30-as sugárhajtómű gondoskodott, amivel a VVA-14-es 760 km/órás sebességre lett volna képes, míg a helyből való fel és leszállás érdekében 12 darab egyenként 43 kN teljesítményre képes RD-36-35 PR sugárhajtóművet is beépítettek volna. A VTOL rendszer azonban végül sohasem került beépítésre és kipróbálásra.

Bartini Beriev VVA-14

Bartini Beriev VVA-14
Az F-15-ös és az F-16-os 1976-os és 1978-as megjelenéséig az volt a közvélekedés, hogy a szovjet vadászgépek fejlettebbek és erősebbek az amerikai társaiknál, a tehetséges orosz mérnökök pedig a Szovjetunió hatalmas forrásait felhasználva szabadon dolgozhattak bármin, ami nagyon gyors, vagy elég érdekes volt. A szomorú valóság azonban az, hogy a VVA-14-es kifejlesztéséhez szükséges technológia és anyagiak meghaladták a Szovjetunió erőforrásait, így a gép olasz származású atyja, Robert Bartini 1974-ben bekövetkező halálát követően nem sokkal a majd egy évtizedes VVA-14-es projekt is szép lassan kimúlt. Az utolsó túlélő VVA-14-es ma az orosz légierő Moninoi múzeumában alussza örök álmát.

Bartini Beriev VVA-14

Bartini Beriev VVA-14

Megosztás

Szóljon hozzá

FIGYELMEZTETÉS! Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek a kiskorúakra káros hatással lehetnek!
Kipróbáltuk a flotta autók emblematikus modelljét a Ford Mondeot. Nézd meg mit tud a megújult csapatjátékos!

» Megnézem «