Papírkutya-jelenség

0

A közmondás úgy tartja: amelyik kutya ugat, az nem harap. Nem is gondoljuk, milyen mély karakter-sajátosságot takar ez a megállapítás. Az agresszióról van szó. Egyik alap-ösztönünkről, amely mindannyiunkban jelen van. (A másik a szexualitás, – mint azt Sigmund Freud jó száz évvel ezelőtt kifejtette.)


Az agressziótól azonban legtöbbünk fél. Legalábbis akkor, ha velünk szemben jelentkezik és mi vagyunk a célpontja. Sokakat akkor is félelem tölt el, ha saját magának kéne a szorongató helyzet miatt egy kissé határozottabban fellépnie. Nem ellentmondás ez? Az agresszió, mint ösztön bennünk van, mégis félünk tőle? Azt a hétköznapi tapasztalat jól mutatja, hogy a két fogalom szorosan együtt jár.

Agresszivitás illusztrciójaKétféle agresszort különböztethetünk meg. Az egyikben az indulat, a düh munkálkodik. Az agresszív energia robbanásszerűen tör elő és ez jól látszik a viselkedésben, a testi jelekben. Az arc elvörösödik, a nyaki erek kidagadnak, az egész test megfeszül, a támadás készenléte hamar akcióban tör ki.
A másik típus egészen különbözik ettől. A test nem tükrözi a kitörő indulatot, az arcszín nem változik, az izmok feszültsége sehol nincs a dühből táplálkozó test pattanásig felajzott erejéhez képest. A hang nem az ösztönöket megjelenítő morgás-szerű mély tónust mutatja, hanem magas fejhang, amiben a gyomortájból előre törő indulatnak nyoma sincs. Üvöltés helyett ordítás. Még egy fontos különbség: míg az indulati agresszor dühe rövid idő alatt lecsillapodik, az utóbbi típus agresszív viselkedése konstansan, hosszú távon fennmaradhat. Ezt a típust nevezem papírkutyának. Ugat, de nem harap.
Ugye, ráismerünk környezetünkből azokra, akik papírkutyák és azokra, akik indulati agresszorok?
A papírkutya-jelenség a félelemből táplálkozik. Már óvodai csoportokban meg lehet figyelni azokat a kisfiúkat, akik agresszívan lépnek fel társaikkal szemben, de ez a viselkedésük nem mutat dinamikát – azaz állandóan félelmet keltenek.
Miért?

Egy másik papírkutya illusztrációMert feltehetően otthon is a félelem légkörében élnek. Családi környezetük olyan, ahol állandó negatív minősítést élnek meg („semmire kellő kölyök, úgysem lesz belőled semmi, buta vagy, stb.”). Ami kulcsfontosságú: ezek a gyerekek nem fizikai agressziót élnek meg szenvedő alanyként, hanem főleg verbális, a pszichikai identitásukat, énképüket sértő, lealacsonyító visszajelzések között nőnek fel. Teljesen természetes válaszreakció, hogy védekezésként kialakítják magukban azt az elhárító mechanizmust, amit „azonosulás az agresszorral” címkével illetnek a pszichológus szakemberek.
Felnőnek, és mi lesz belőlük? A szemét főnök, aki állandóan betart másoknak, lekicsinylő, bántó stílusát használja hatalma fenntartására. Aki állandóan pikírt megjegyzéseivel rombolja beosztottai motivációját és képes egész nap üvöltve kommunikálni (már ha ezt kommunikációnak lehet nevezni).
Papírkutya. Mi a teendő velük szemben? Hogyan kezeljük őket? Hogyan kerekedjünk felül rajtuk? Egyszerű. Be kell mutatni az igazi erőt. Nem meghunyászkodni, hanem szabadjára kell velük szemben engedni az érzelmeket. A dühöt. Az ebből eredő indulati ösztön-energiákat. Ettől ők nagyon félnek és azonnal visszakoznak. Mert ezzel nem tudnak mit kezdeni és roppant módon tartanak az ilyen emberektől.

Kép a Maszk című filmből

“Be kell mutatni nekik az igaz erőt”

Az indulati agresszor más. Ő teljesen testi és ösztön alapon működik. Benne nincs félelem. Ő gyerekkorában is a testi erő kereteiben nőtt fel. Tudja, hogy aki erősebb, az nagyobbat üt. Ezért pontosan látja, milyen helyzetekben, kivel szemben nyerhet. Hiába, a test, a fizikum ősibb energia hordozója. Őt nem a félelem kompenzációs ereje mozgatja, hanem saját testi akarata. Nem a félelemkeltés manipulációs technikái a verbalitás síkján, hanem az az ösztönszerű tudatosság, hogy támadhat, mert győzhet.
A világ, az egész univerzum úgy strukturálódik, hogy minden belülről nő kifelé. A testből, az ösztönből a pszichikumba. Az a kisfiú, aki megéli gyermekkorában a testi erő határait és erejét, az – a társadalom által elfogadott normarendszert viselkedésébe építve – képessé válik úgy bemutatni az igazi ősi agresszív energiát, hogy nem kell ütnie. Ez a szublimációs mechanizmus, kulturális megdolgozás csak akkor lehetséges, ha a testből indul ki.
Elég, ha csak rápillant valakire. Vagy azt mondja: most ebből elég. És mindenki tudja, hogy jól teszi, ha engedelmeskedik.
Erre nem képes a papírkutya. Mert ő a testtől, az ösztöntől fél.

Juhász Tibor

Megosztás

Szóljon hozzá

FIGYELMEZTETÉS! Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek a kiskorúakra káros hatással lehetnek!
Kipróbáltuk a flotta autók emblematikus modelljét a Ford Mondeot. Nézd meg mit tud a megújult csapatjátékos!

» Megnézem «