Magyarország első bulvármentes online férfimagazinja

„Rapeta” – interjú Geszti Péterrel

0

Geszti Péterrel beszélgettünk a gasztronómiáról. A szózsonglőr középen áll a témát illetően, fejet hajt a műfajt előtt, de a maga részéről nem erőszakolja meg a konyhát, mind ennek ellenére beszélgetne egy jóízűt Krúdy legendásan aranyló húslevese mellett az íróval.

Mi Férfiak (M.F.):Milyen szerepet játszik életében a gasztronómia, az étkezés, a főzés?

Geszti Péter (G.P.):  A főzés semmilyet, mert a garzon teán kívül semmihez nem értek. De étkezni, táplálkozni nagyon szeretek, és az életformám miatt étterembe járó fickó vagyok. Szeretek reggelizni jó helyeken, bár ezekből nincsen sok, és amióta nincs nagy cégem, a munkamegbeszéléseimet is azokra a helyekre szervezem, ahol otthon érzem magam. Ilyen a Mezzo, az Aranyszarvas, a Náncsi néninél törzsvendég vagyok, a Remizbe is járok. Nem vagyok gasztronómiai szakértő, nem is akarok abba a hibába esni, mint a magyar férfiak, akik mind értenek a borokhoz. A családban ez a szerep a feleségemé, Ditz Edit elvégezte a londoni borakadémiát, nálunk ő a bor-spirit szakértő. Nem tartom a férfiasságot csökkentő tényezőnek, ha az ember nem kiművelt a gasztronómiában, számomra az a lényeg, hogy az étkezés komoly örömforrás: egy jó étteremben jót enni, jó barátokkal. A változást abban élem meg, hogy 15-20 éve háklis vagyok a jó minőségre, és rossz lesz a napom, ha rossz ételhez jutok. A gyenge alapanyagból készített olcsó ételtől rossz a közérzetem. Sajnos azt tapasztalom, a gazdasági válság hatására kevés jó étterem tud megélni abból, hogy minőséget ad, másrészt hogy az emberek leszoktak az étterembe járásról. Amelyik étterem a közepes szint fölé megy, annak minimálisra szűkült a piaca, és nehéz a jó dolgokat életben tartani. Komoly tömegek élnek gyenge minőségű koszton, az embereket silány szolgáltatások veszik körül – tisztelet a kivételnek -, emiatt azt hiszik, hogy a közepes a jó. Így van ez a média világában, a popzenében is: a jó általános standardja ma lejjebb van, mint volt.

M.F.:Hogyan tudja kifejezni magát egy ismeretlen terepen, a gasztronómiában?

G.P.: Az ember kultúrájához hozzátartozik az, amit tesz és gondol, és az étkezésen keresztül is kifejezi magát. Van, aki elegánsan, más csámcsogva vagy habzsolva, és van, aki bukolikus lassúsággal forgatja szájában a falatokat. Én, ha tehetem, a jókat választom, de nyitott vagyok az újdonságokra, miközben megőrzöm standardjaimat. Szempont az is, hogy megtartsam fizikai és esztétikai kondíciómat, mert a menedzserélet, rendszeresen sokat, jót, sokszor enni – 40 éves kor fölött nem tesz jót. Próbálok szárnyasokat, zöldséget, és még halat is enni, bár ezt kevésbé szeretem, és igyekszem visszafogni magam az édességekkel, pedig édesszájú vagyok. A hiúság és az egészség ma már szempont a tudatosan élőknél, és aki a színpadon dolgozik, az látja, hogy mennyire szereti a kamera az emberen a 4-8 kiló felesleget.

M.F.: A kreativitás, a változás ugyanolyan fontos az étkezésében is, mint zenei, előadóművészi életében?

G.P.: Óvatos kísérletező vagyok. Külföldön megkóstolom a specialitásokat, eltekintve az olyan durva kivételtől, mint a lokális pacal. Mert a gasztronómia ugyanúgy hozzátartozik egy országhoz, mint emberei és múzeumai. Nincs is olyan konyha, amit ne szeretnék, rajongok még a knédliért is, és a csípős thai ételekért, de az olasz a kedvencem. Itthon pedig néha jobban esik az étel egy üzemi konyhán, mint egy pesti étterem kísérletezései. Ráadásul ezek a „napközis” ételek visszaidézik a gyerekkori menza-élményeket is.

M.F.:Nemecsek Ernőt nyílt levélben köszöntötte 100. születésnapján. A gasztronómiában kinek írna és mit?

G.P.:Krúdy Gyulának. Hogy vigyen el egyszer a kedvenc helyére. Beszélgessen velem másfél órát a régi magyar konyháról, a kedvenc édességeiről, az aranyló húslevesről!

 

Megosztás

Szóljon hozzá

FIGYELMEZTETÉS! Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek a kiskorúakra káros hatással lehetnek!
Kipróbáltuk a flotta autók emblematikus modelljét a Ford Mondeot. Nézd meg mit tud a megújult csapatjátékos!

» Megnézem «