Magyarország első bulvármentes online férfimagazinja

Szelek szárnyán

0

A MIR-en egyszerre utazol térben és időben. Megtapasztalhatod a szél erejét egy csaknem 2400 tonnás monstrum fedélzetén, amit közel háromezer négyzetméternyi vitorla húz vissza az időben és varázsol bárkiből egy napra Kolombusz Kristófot. 

A stressz és az állandó rohanás világában, ahol tízezernyi különféle mobiltelefon csengőhangja keltette legváltozatosabb zaj, az utcán és a buszon akarva-akaratlan kihallott párbeszéd foszlányok tucatjai közepette élünk – álljunk meg egy pillanatra, gondolkozzunk el és nézzük meg, milyen is lenne, ha frissítő csend venne bennünket körül vagy egyszerűen a vásznon suhogó szél hangját hallanánk csak. Köteleket eloldozni, horgonyt fel… “üljünk rá a szélre”!

Jó pár évvel ezelőtt lehetőségem nyílt arra, hogy egy egynapos kiránduláson vegyek részt a MIR orosz tengerészeti kadett oktatóhajón. Mielőtt azonban kihajóznánk néhány szó erről a nem mindennapi hajóról.

Az STS Mir (oroszul: мир, jelentése: béke) az oroszországi Szentpétervárott állomásozó háromárbocos, teljes vitorlázattal felszerelt oktatóhajó. 1987-ben épült a lengyelországi Gdańsk-ban, a Lenin hajógyárban.

Zygmunt Choreń

Zygmunt Choreń

A Mir a Zygmunt Choreń által tervezett hat testvérhajó közül ez a második legnagyobb: 2.385 tonna a súlya. Hossza 109,2 m, szélessége 13,9 m, merülése pedig 6,3 m. A főárboc 52 m magas és a többi árboccal együtt összesen 2.771 m2 vitorlafelületet támaszt meg.

Testvérhajói: Dar Młodziežy, Druzhba, Pallada, Khersones and Nadezhda. A Mir 8 méterrel rövidebb, mint az STS Sedov (117,5 m), a jelenleg leghosszabb vitorláshajó. Tulajdonosa a Szentpétervárott működő Admiral Makarov State Maritime Academy (AMSMA), amely fő oktatóhajójaként üzemelteti a Mirt.

A hajót eredetileg kadett oktatóhajónak építették és, ami 70-144 kadett szállítására volt tervezve. A teljes befogadóképessége: 199 fő. A Mir az tervezett oktatási feladatán kívül ma már vitorlás utakat, egynapos hajóutakat és kikötők közötti „körutakat” is kínál kereskedelmi alapon, így teremtve lehetőséget arra, hogy az Oroszországon kívül élők is megtapasztalhassák a Miren való hajózás örömét.

A Mir számos versenyen vett részt (pl. a Sail Training International szervezésében évenként megrendezett The Tall Ships’ Races versenyen) és különféle díjakat nyert el. Az 1992. évi Grand Regatta Columbus eseményen, amely Amerika 1492-ben Kolombusz Kristóf nevével fémjelzett felfedezését ünnepelte, a Mir lett az abszolút nyertes. 2010. augusztusában a Mir részt vett még a SAIL Amsterdam eseményen is. Behajózott a kikötőbe és több napon át nyitva állt a nagyközönség számára.

 Ráfordulás a szélre

VitorlabontásEgy (belgiumi léptékben) viszonylag tiszta napon/délelőttön Belgium északi-tengeri partjánál található Zeebrugge kikötőjében szálltunk fel a hajóra. Az indulásig szabadon ismerkedhettünk ezzel a nem mindennapi vitorlással. Amikor teljes lett a csoportlétszám, a hajó – motorok segítségével – elhagyta a kikötőt. A dízelek lassú, méltóságteljes tempója mellett értük el a tengert. A nyíltvízig tartó utat konténer dokkok és konténerszállítók között, tettük meg. A szinte véget nem érő „óriás dobozok” hegemóniáját csak egy áramtermelésre kialakított új szélmalom park törte meg. Kiérve a tengerre a part mentén haladtunk tovább még mindig motorjaink segítségével, de közben a legénység már nekikezdett a vitorlák kibontásának. Elképesztő mennyiségű kötelet használtak és rögzítettek a csigákon.

Felmásztak a vitorlázatra és cirkuszi akrobatákat meghazudtoló tapasztalattal járkáltak azon – mintha mindezt hamarabb művelték volna, mint hogy megtanultak járni. Így jártak a tengerészek idősebb társaik nyomdokain, majd szembetűnő ügyességgel helyükre rakták a vitorlákat. A legénység másik fele lentről biztosította a műveletet. Miután az összes vászon harcra készen állt lejöttek, majd utána közösen meggyőződtek arról, hogy a vitorlák megfelelően a helyükön vannak. A „mindenrendben érzést”a motorok leállítása követte. Néhány másodpercen (?) vagy percen (?) át (csaknem óráknak tűnt, hiszen egy mukkanást sem lehetett hallani) kizárólag a szél, a vitorlák és a kötelek zaja hallatszott. A dízelmotorok hangos morajlásától eljutottunk a szél légies fütyüléséig, melyet a vitorlák csapkodása és a kötélzet zúgása egészített csak ki.

Mindenki, még a keményen megedzett tengerészek is érezték a pillanat varázsát. Fantasztikus volt érezni a szél erejét. Az ebéd szakította meg ezt a múltidéző áhítatot. A menün szerepelt még a hajólegénységgel való ismerkedés is. Jó pár tengerészt és fiatal hölgyet láttam, amint a hajón sétáltak és halkan beszélgettek.

Showtime

A műsorA békés hajózásunkat rotorok zaja verte fel. „Kezdődött a műsor!”. Fölénk szállt a belga tengerészet egyik helikoptere és engedélyt kért arra, hogy a Mir fedélzetére leengedjen két tisztet. Ezt nyilvánvalóan már előzetesen leszervezték, így az engedélyt gyorsan meg is adták. Ez a precíz repülési manőver – melynek során két személyt egy mozgó hajó fedélzetének pontosan ugyanazon pontján kellett lerakni egy mozdulatlannak egyáltalán nem nevezhető helikopterről – épp olyan volt, mint egy légi balett. A két jármű tisztjei egy kicsit beszélgettek, majd az egyik belga tiszt visszatért a helikopterre. Őt néhány perc elteltével a másik belga tiszt is követte, aki a víz felett himbálózva igen lassan visszahúztak a helikopterre, ami aztán egy utolsó kört még megtett a Mir körül, majd eltűnt a tenger felett.

Némi pihenőidő után a legénység ismét megjelent, alakzatba állt és megkezdte balettjének utolsó felvonását: bevonták a vitorlákat, majd a hajó motorjai ismét beindultak és a Mir visszafelé vette az útját Zeebrugge kikötőjébe. A legtöbben elhagytuk a hajót (sajnálatunkra), de néhány szerencsés a fedélzeten maradt, mivel kabinokat foglaltak és éjszaka a következő (hollandiai) kikötőbe fognak átvitorlázni.

A Mir menetrendjét lásd itt: www.en.tall-shipmir.ru, ahol akár egy kirándulásra vagy valami egyébre is lehet helyet foglalni. Én mindenesetre a legmesszemenőbbekig élveztem az utat és teljes szívemből javaslom mindenkinek. Jó hajózást!

Képek és szöveg: Alain Buscema

Fordította : Párkai Helga

 

english version:

A day at sea on a tall ship.

And now for something entirely different.
“And now for something completely different. In a world of stress and hurry with all sorts of noises from ten thousand different mobile phone ring tones and dozens of half conversations overheard on the street and in the bus – take a moment to think and look at what it would be llike to have refreshing silence or simply the sound of the wind on canvas. ”

Several years ago I had the pleasure of going on a daylong excursion on the Russian naval cadet training ship ‘MIR’ ,

STS Mir (Russian: Мир, meaning Peace) is a three-masted, full rigged training ship, based in St. Petersburg, Russia. It was built in 1987 at the Lenin Shipyard in Gdańsk, Poland.
Mir is the second largest of six sister ships designed by Zygmunt Choreń and weighs 2,385 tonnes. It is 109.2 m long, with a beam of 13.9 m and a draught of 6.3 m. The main mast is 52 m high and along with the other masts supports a total sail area of 2,771 m2.
Its sister ships are Dar Młodzieży, Druzhba, Pallada, Khersones and Nadezhda. Mir is 8 m shorter than the longest current sailing ship, the STS Sedov (117.5 m). Its shipowner is the Admiral Makarov State Maritime Academy (AMSMA) in Saint Petersburg who operates Mir as its main training vessel.
This ship was originally constructed as a cadet training ship, designed for carrying between 70 and 144 cadets. The total transport capacity is 199 people. In addition to the original training role, Mir now also offers sailing trips, daytrips and “cruises” between ports on a commercial basis; opening up the experience of sailing on Mir to those outside of Russia.
Mir has taken part in many races, including the annual The Tall Ships’ Races organised by Sail Training International, winning various prizes. In the Grand Regatta Columbus 1992, celebrating the discovery of America by Christopher Columbus in 1492, Mir came out as the absolute winner.
Mir was involved in the SAIL Amsterdam event in August 2010. It sailed into the harbour and was open to the public for several days.

On a relatively bright day/morning (for Belgium) I joined the ship at the port of Zeebrugge on the North Sea coast of Belgium. Once aboard we were given free rein of the ship while waiting for everyone to arrive. Once everyone was accounted for the ship left the harbor under engines. We headed out to sea, past container docks and container carriers – past a new park of windmills for generating electricity and after what seemed a long while – due to our very low speed – we were at sea. We continued along the coast under engines while the crew started preparations for unfurling the sails. An enormous number of ropes were deployed and fitted to pulleys. T

Going into the rigging and traipsing about in it like circus acrobats who were doing this before they could walk – following in the footsteps of their elders, they very handily got the sails in position.

Once the sails were unfurled they scampered down where their shipmates had been keeping the sails steady – then together they ensured the sails were fitted properly and then the engines were stopped. For a few seconds?, minutes? – it almost seemed like hours as no one spoke – there was no other sound but that of the wind, the sails and the ropes. We went from the loud rumbling of the diesels to the faerie-like whispering of the wind seconded by the sails and rigging of the ship.

Everybody – including these hardened sailors – felt the magic of the moment.

Once we regained our spirits, lunch was served and fraternizing with the crew was also on the menu. I saw quite a few sailors and young ladies moving about the ship speaking in low voices.

Then « It’s showtime ! » A helicopter of the Belgian navy flew overhead and requested permission to deposit two officers onto the deck of the Mir. This had obviously been pre-arranged and permission was quickly granted. The precision flying required to deposit two men at the exact same point on the deck of a moving ship from a no less stationary helicopter was like an aerial ballet. The officers of both vessels chatted for a while then one of the Belgian officers returned to the helicopter followed a few minutes later by the second Belgian officer who couldn’t resist going up untethered and swinging over the water as he was very slowly lifted to the helicopter which then drew one last circle around the Mir and returned to its base.

After some more leisure time the crews came out again in formation and began the final act of their ballet furling up the sails after which the ships engines kicked in again and the Mir headed back to the port of Zeebrugge.

The weather had been partly cloudy but with some very nice sunny moments.

Most of us left the ship (with regret) but a few lucky ones stayed aboard to as they had booked cabins and would sail overnight to the next port-of-call in Holland.

You can look-up the Mir’s agenda at www.en.tall-shipmir.ru and maybe book an excursion or more. In any case I thoroughly enjoyed it and can heartily recommend it. Happy sailing!

Megosztás

Szóljon hozzá

FIGYELMEZTETÉS! Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek a kiskorúakra káros hatással lehetnek!
Kipróbáltuk a flotta autók emblematikus modelljét a Ford Mondeot. Nézd meg mit tud a megújult csapatjátékos!

» Megnézem «