fbpx
Magyarország első bulvármentes online férfimagazinja

Szenvedélye a sonka és a minőség – beszélgetés Gódor Andrással

0

A “Sonkással” mindenhol lehet találkozni, ahol sonkáról szó esik: gasztrofesztiválon, bisztrókban, éttermekben, és az országutakon, amikor maga fuvarozza haza azokat a szlovén, olasz, spanyol sonkákat, amelyeket a legjobbnak talál. A Fény utcai piac “Sonkásával”, – Gódor Andrással Szikora Katalin beszélgetett – aki mára kultuszt teremtett a sonkából, és közösségi programot a kóstoltatásból. Teremtene mellé kis asztalokat is, egy pohár borral – ha ez találkozna a hazai piacüzemeltetés gyakorlatával. De nem találkozik.

Gódor András képe

Gódor András a “Sonkás”

– A bátyám hentes, és talán ez is befolyásolta a pályaválasztásomat. És az is, amit otthon hallottam: „enni mindig kell!” A családunkból, a disznóvágásoktól hozom az ízek szeretetét, élményét. Egyáltalán nem volt idegen tőlem a főzés, gyerekként ezt is kipróbáltam. Én is hentesnek tanultam, a Szondy utcai kereskedelmi iskolában és Mészáros Laci bácsi szigorú keze alatt a gyakorlati órákon. Aki, ha kellett, négyszer mutatta meg, hogyan kell bal kézzel csontozni, de ha nagyon elszaladt velünk a ló, akkor lekevert egy nyaklevest. Tanítás után viszont azt is megmutatta, hogyan lehet fejen állni a tőkére tett három sörösüvegen.
Egy vágyam volt: szép árut adni. Olyat, ami nekem is tetszik. Sosem tudnék olyat árulni, amit én magam nem szeretek. Ez volt a cél, amikor 20 évesen a Fény utcai piacon húsboltot béreltünk két kollégámmal. A motiváció akkor vált gyakorlattá: jót adni. Ez akkoriban elég nehéz volt, de, nem lehetetlen. Húsz éve az volt a legnagyobb dolog, ha volt árud. Ma pedig, ha el tudod adni.
1989. szeptember 15-én, még a régi piacon nyitottam meg a minőségi felvágottakat árusító saját boltunkat, nem arra figyelve, hogy erről mit gondolnak mások, hanem hogyan tudok valóban minőségi terméket adni. Ugyanebben a szemléletben nyílt meg a Nagyenyed utcai húsboltunk. Nem volt ez egy nagyon tudatos építkezés, hanem az élet így hozta. Hogy olyan külföldi gyártókkal kerültem kapcsolatba, akiknek az áruját meg tudtam venni. Én egyáltalán nem vagyok magyar áru ellenes, de a hazai termelők nem tudnak kikeveredni abból a hibából, hogy egy ideig adják a szép terméket, de egy idő után elfeledkeznek a minőségről. Én ezt nem tehetem meg, mert a vevőimet, köztük nagyon sok vendéglátót, csapnék be, ezért a választékom kialakításában nem a gyártókhoz, hanem a minőséghez vagyok kötve.
Amikor 2006-ban lehetőségem volt, hogy az üzletet bővítsem, akkor ott csak a sonkákra koncentráltam, ezekből akartam egy különös, az itthon addig megszokottaktól eltérő kínálatot nyújtani a nagy- és kiskereskedésben. Ezt a mediterrán országokban találtam meg, és még ma is kapcsolatban vagyok világszerte ismert családi vállalkozásokkal. Amikor tőlük megkaptam az árlistát, el kellett azon gondolkodnom: hogyan fogom ezt eladni? De az áru szép volt, jó volt, és lassan, nagyon lassan megtalálta a vevőit, igaz, máig nem lett tömegtermék. Minden vevőmnek elmondom, hogy nem spanyol Serrano sonkával kell jóllakatni a vendéget, viszont az előételek között nagyon sokféle variációban adhatja meg egy menüsor hangulatát. Sajnos, de így van, hogy aki megengedhetné, az sem veszi meg. Inkább saját részre vásárolnak a vendéglátók, mint az üzletnek. Talán azért nehéz az étkezési kultúrában a sonkát meghonosítani nálunk, mert a spanyol azt mondja: edd jó kenyérrel, igyál hozzá egy pohár jó bort, és dőlj hátra. De én hiszek benne, hogy a termékeink megtalálják a saját helyüket: a tapas bárokban, és legújabban a bisztrókban. Sonka szeletelése
A magyarországi gyártóknak- kereskedőknek-fogyasztóknak egyaránt van még mit tanulni az étkezési kultúráról, és nem szégyen a jobbtól. Engem is izgat a kihívás, hogy ne pármai sonkát áruljak, hanem a sajátomat, de nem lemásolva az eredetit, hanem a jó technológiát alkalmazni, magyar alapanyaggal, a jó termék tulajdonságait áthelyezni a mi környezetünkbe. Olyat adni, amin rajta van a kezem nyoma.
A kísérletezésben már odáig jutottam, hogy egyre jobban sikerül, de ha jó, akkor még nem jelenti azt, hogy tudok, hanem csak azt, hogy sikerült. Mivel egyelőre csak kis tétellel próbálkozom, ezért sosincs két egyforma.
Időközben felnőttek a lányaim, akik egyre többet segítenek, egyelőre csak a rendezvényeken. Mindketten tanulnak, de 10 éves koruk óta dolgoznak az üzletben, és rendszeresen elkísérnek a gasztrofesztiválokra is.

 

Megosztás

Szóljon hozzá

FIGYELMEZTETÉS! Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek a kiskorúakra káros hatással lehetnek!
Kipróbáltuk a flotta autók emblematikus modelljét a Ford Mondeot. Nézd meg mit tud a megújult csapatjátékos!

» Megnézem «