Történetek a juharlevél országából

0

Néhány évvel ezelőtt a jó sorsnak köszönhetően pár hetet eltölthettem Kanadában. Először hagytam el az öreg kontinenst, és talán olyan utolsóként is, akik a Malév közvetlen járatával eljuthattak Torontóba. A közel tízórás repülőúton egy kanadai magyar volt utastársam.

GM székház Windsorból

GM székház Windsorból

A közel tízórás repülőúton egy kanadai magyar volt utastársam. Az viking harcosra emlékeztető fiatalember, – aki egyébként lovas íjászatot tanított a nyugati parton – nem volt a szavak embere, így szinte csak az utolsó két óra telt el időt mulató diskurzussal. Ennek is egy jó része amolyan lelki felkészítés volt, hogy mire számíthatok az országba történő belépéskor. Tudva levő, hogy Kanadában és különösképpen Torontóban jelentős számú magyar él ennek ellenére a zámolyi romák korábbi inváziója tett néhány szeplőt a megítélésünkre, így bármire lehet számítani az határon. Ekkor végig gondoltam a bőröndjeim tartalmán, és bizony nem kaptam röhögő görcsöt. Lelki szemeimmel már láttam, hogy állítnak majd pellengérre a „borderek” ugyanis ajándék gyanánt kizárólag szinte csak „csempészáru” volt a csomagomban.
A landolás után tehát jól bennem volt a para, és úgy álltam a pakisztáni határőr/vámos előtt, a beutazási pecsétért, mint Tom Hanks a Terminál című filmben. Mázlim volt, mert csak egyetlen kérdést tett fel, van e nálam kolbász vagy szalámi. Na, gondoltam magamban, öreg ebbe jól beletrafáltál, mert az pont nincsen. Reménykedtem, hogy nem folytatja a kérdés sort, nem firtatja, hogy hány karton cigaretta, Tokaji és nem mellesleg Túró rudi van, nálam. De úgy látszik nem volt tovább kedve velem foglalkozni, és utamra engedett, így most már nagy arccal mondhatom, úgy mentem át további ellenőrzéseken, mint kés a vajon.
Irány Windsor!
Torontóban csak egy éjszakányi asszimilálódás volt, másnap reggel vendéglátómmal elindultunk szűkebb hazája a körülbelül négyórányi autóútra lévő Windsor felé. Windsor Kanada egyik legdélibb városa, határos Detroittal. A két államot a Detroit folyó választja el egymástól, mely igazából nem is folyó, hanem csatorna, ami a St. Clair és az Erie tavakat köti össze.
Windsort az ezerhétszázas évek végén alapították. Korábban mezőgazdaság játszott fő szerepet, meghonosodott a whiskygyártás is. A hazai boltokban is elérhető Old Canada készül itt. Jegyzem meg, a gyár mellett elautózva az édes élesztőillat szinte pavlovi reflexeket vált ki az emberből. Az élesztő illat mellé Windsorba bekéredzkedett a benzinszag is. Detroit – amit vízen, hídon és alagúton is meglehet a kanadai oldalról közelíteni – szomszédsága miatt a város jelentősen ráépült az autóiparra, számos beszállító cég üzemel itt. Ezért nem is véletlen, hogy a válság idején Kanada jelentős összegekkel segítette az Egyesült Államok autóiparát.

Windsor alagút

Windsort Detroittal összekötő alagút bejárata

Windsor jellege kertvárosias, csak a belvároshoz közeli részen találhatók lakótelepek, de inkább lakóparkoknak nevezném őket, melynek struktúrája eltér a nálunk megszokottól. Itthoni szemmel furcsa volt konstatálni, hogy számos erkélyen van egy leginkább gázos, lávaköves barbecue sütő. Valószínűleg ez már annyira az amerikai kultúra részévé vált, hogy senki nem teszi szóvá, ha Joeék ötödiken sütött steakjének illatát még a kilencediken is érzik.
Kicsit talán paradox, de a város leglátványosabb része a folyóparti sétány, ahonnan pazar rálátás van a detroiti GM impozáns épületére. A korzó egyébként igen változatos. A parkosított környezetében kis öbleiben vízre épített színjátszó szökőkutak kísérik végig az embert, néha zenei kísérettel estefelé pedig embertelen sok szúnyoggal, amit egyébként nem tudni milyen meggondolásból nem irtanak. Ezt a beach hangulatot a kocogók és görkorizók és nem mellesleg lelkes horgászok teszik urbanizálttá. A város egyébiránt emberi léptékű egy-két magasabb felhőkarcolószerű épület található, mely fölé a Caesars kaszinó emelkedik.

Szerencse világ

A Caesars sorsa érdekes történettel bír. Sok évig ugyanis nem engedélyezték a kaszinók nyitását az államban. Később puhult az álláspont és ideiglenes jelleggel a Detroit folyón megnyílt egy Windsor kaszinóhajó, ahova amerikai oldalról is számosan átjártak. Állítólag hihetetlen bevételt produkált, és itt nyeremények után, – ha ismereteim helytállóak – akkor nem is kellett adót fizetni. Később aztán állami felügyelet mellett megépült a közel 400 szállodai szobát is magába foglaló komplexum. A túloldalon meg a konkurencia az MGM.

Egy biztos a 0-24 órán keresztül üzemelő szerencsejátékgyárban nincsen egy percnyi szünet sem. Szent este vagy hálaadáskor pontosan ugyanolyan teltház van, mint egy dolgos hétköznap. És nyoma sincs a filmekből ismert james bondos viseletnek. Közel tízezer négyzetméteren kaszálnak a félkarú rablók már 5 centes alaptól és a tétek esetében határ csak a csillagos ég. Egy pillanatra sem kell felállni a gép mellől mivel mobil bárpultokat, tolnak a pincérek. Egyszóval mindent a kedves játékosért elv a négyzetre van emelve. Ha már ott voltam én is megspendíroztam 10 dollárt, de Fortuna nem állt mellém, így uszkve 10 perc alatt annyi is lett a pénzemnek.
Folytatjuk.

Megosztás

Szóljon hozzá

FIGYELMEZTETÉS! Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek a kiskorúakra káros hatással lehetnek!
Kipróbáltuk a flotta autók emblematikus modelljét a Ford Mondeot. Nézd meg mit tud a megújult csapatjátékos!

» Megnézem «