A nyugalom szigetei

Sajnos ezúttal sem tudok eredeti lenni a bevezetőben, ugyanis a pandémia visszatérő kliséi továbbra is megadják a történetmesélés alaphangját, legalábbis ami a felvezetést illeti. Ugyanakkor jó hír, hogy Jurák Zsolt állandó utazási szakértőnk tarsolyában mindig fellelhető a világnak egy olyan szeglete, ahova elrepítheti az olvasót, némi kárpótolásként ebben a karanténba zárt világban. Ennek szellemében most Zsolttal együtt Robinson Crusoe-ként „barangolunk” az Indiai-óceánon szigetről szigetre.

Zsolt eddigi elbeszéléseit lejegyezve jól tapintható, hogy úti beszámolóinak nagy részében az aktív programokat helyezi előtérbe. Ugyan mindennek megvan az oka – meséli –, de ahogy a következőkben kiderül, a napfény ízét ő is szereti. Így alább borul az eddig megszokott sablon, és egészen más látnivalóké lesz a főszerep, mint ahogy azt eddig megszokhattuk tőle. Az Indiai-óceán három gyöngyszemén, a Seychelle-szigeteken, Mauritiuson és Réunion szigetén teszünk egy kis kiruccanást.

Barna András (B. A.).: Rovatunk rendszeres olvasói megszokhatták, hogy a világjárásod mindig egy kis visszatekintéssel, múltidézéssel kezdődik. Ne változtassunk a jól bevált formulán! Korábbi elmondásod szerint az első „szigetkör” sokáig váratott magára. Miért?

Jurák Zsolt (J. ZS.): Tudni kell rólam – és ezt te már pontosan tudod –, hogy én alapjában véve azt szeretem, ha valami történik, azt szeretem, ha van valami látnivaló, és ha menni lehet. Éppen ezért nagyon sokáig elzárkóztam attól, hogy elmenjek a Seychelle-szigetekre, mert én is azt hallottam, hogy ott nincs nagyon látnivaló, viszont nagyon drága. Tehát az ár-érték és a látnivalók aránya sokáig nem adott elegendő érvet ahhoz, hogy útra keljek.

B. A.: Végül is rászántad magad. Mi győzött meg?

J. ZS.: Az alapvető kíváncsiság. De továbbra is úgy gondoltam, hogy a Seychelle-szigetek önmagában kevés, ezért ebbe a körbe belevettem még Mauritius és Réunion szigetét is.

B. A.: Hogyan emlékszel vissza az első benyomásaidra?

J. ZS.: Bárkivel is beszélgetek, állandóan visszatér egy kérdés, amit nekem szegeznek: meg tudom-e mondani, hogy melyik idáig a legszebb tengerpart, beach, ahol eddig jártam. Erre a kérdésre nem lehet jó feleletet adni. Ezért mindig azt a sztenderd választ adtam, hogy nem tudom, mert rengeteg szép hely van a világon. Ma már viszont meg tudom mondani. Merem állítani, hogy abból a százhuszonhét országból, ahol én már jártam, nekem a Seychelle Köztársaság tengerpartjai a legszebbek.

A legcsodálatosabb rész La Digue szigetén van, ahová az „anyaszigetről” kishajóval lehet eljutni. Ezen a helyen még autóforgalom sincsen, csupán kerékpárral lehet közlekedni, vagy egy kis traktorszerű járművel viszik az embert A-ból B-be. Szálloda sincs, az elszállásolás kis apartmanházakban történik. Egyébként érdekességként mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy itt forgatták a ma már klasszikusnak számító Emmanuelle-t és a szintén emblematikusnak számító Bounty csoki reklámfilmjét is. Szóval ez a hely annyira gyönyörűséges és tökéletes, hogy némi túlzással semmilyen filmes utómunkára, retusálásra nincs szükség.

B. A.: Akkor ez valóban a nyugalom szigete?

J. ZS.: A Seychelle-szigetek remek cél, ha az ember csodálatos helyen, környezetben és nyugalomban akar nyaralni, és csak nagyon keveset akar látni. Azt szoktam mondani, hogy a karnyújtásnyi környéken három szigetre érdemes elmenni. Mahét az ember nem tudja megúszni, mert ez a fő sziget, és ide száll le a repülőgép is. Mahéban az óvárosi részt érdemes megnézni, ahol van egy kis hindu templom és egy kicsinyített Big Ben, és innen nem messze van a piac is, úgyhogy egy jó másfél órát el lehet itt sétálni.

B. A.: Mekkora ez az úgynevezett fő sziget?

J. ZS.: Egy-két órát el lehet itt autókázni, de akármerre is járunk, mindenhol vakítóan fehér homokos tengerpart kíséri az embert, és sehol nincsen szemét, úgyhogy ez üdítő érzés. A szigetek jellegzetes állatai az óriásteknősök, ők tulajdonképpen kihagyhatatlan látnivalók. Mahén belül van egy nagy botanikus kert, ahol egészen közelről is meg lehet nézni ezeket az állatokat. Összességében már az is békével és nyugalommal tölti el az embert, ha körbejárja a szigetet, itt-ott megáll, és iszik egy kávét vagy elkölt egy ebédet.

B. A.: Szálláshelyek?

J. ZS.: Sok szállodában jártam, volt, ahol laktam, és volt, amit csak elmentem megnézni. A nagy láncok hoteljei, megmondom őszintén, némileg csalódással töltöttek el, de a sziget végén egy földnyelven van egy kis ékszerdobozra hasonlító Hilton Hotel, ami viszont lenyűgözött, és csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Egyébként ez a világ legkisebb Hilton hotele.

A fő szigettől másfél óra hajóútra található Praslin a nászutasok kedvelt szigete. Itt valóban nincs sok látnivaló, de olyan miliőbe csöppen az ember, hogy már maga a látvány is megnyugtató. Arról nem is beszélve, hogy szinte egymást érik az olyan fotótémák, amelyekből legszívesebben azonnal képeslapot csinálna az ember.
A legfőbb nevezetesség itt a tengerikókusz, a Coco-de-Mer, a világ legnagyobb kókuszdiója. Kókuszliget a hatalmas és gyönyörű botanikus kertben is található, ahol egyébként órákig el tud bolyongani az ember. A formája alapján szerelemgyümölcsként is emlegetett Coco-de-Mer érdekessége, hogy létezik belőle „fiú” és „lány” is, és a termés általában még egy jól megtermett dinnyénél is súlyosabb. A méreténél csak az ára nagyobb: olyan kétezer-ötszáz dollárt is fizethetünk egy kifejlett példányért. A világon sehol másutt nem terem, ezért aztán nagy becsben tartják. Praslin nemcsak a kókusz miatt fontos, hanem azért is, mert tulajdonképpen ez a hely a kapocs a fő sziget és a már említett La Digue sziget között. Azt gondolom, aki csak Mahén és környékén akar nyaralni, annak ez a hármas tökéletes egység a kikapcsolódásra. Volt szerencsém egy olyan háromcsillagos kis butikhotelben lakni, ahonnan, hogy őszinte legyek, el sem akartam jönni. De bárhol is szálljunk meg a szigeten, annyira jó életérzés ezekben a hotelekben lenni, hogy az ember tényleg nem kívánkozik máshová.
A seychelle-i emberekre viszont nem mondanám azt, hogy túl barátságosak. Persze most az utca emberéről beszélek, hiszen a szállodai kiszolgálás tökéletes, mivel elemi érdekük, hogy jól érezd magad. Egyébként már a szállásadók is meghúznak egy határt, amikor azt mondják, hogy ők a minőségi turizmust helyezik előtérbe. Ha Európában vagy egy görög szigeten mondjuk hatvan euró egy éjszaka, az itt kettőszázötven. Ezzel megadják a mércét, hogy csak olyan menjen oda, aki ezt meg tudja fizetni. Egyébként abszolút értékben nem is megy a szigetekre olyan sok turista. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy Seychelle-en az egyik legprofesszionálisabb utazási irodának egy magyar hölgy a tulajdonosa.

B. A.: Ahhoz képest, hogy nagyon nehezen érkeztél meg a Seychelle-szigetekre, szépen belelendültél a mesélésbe, és még egy szó sem esett a gasztronómiáról, ami szintén a gyengéd.

J. ZS.: A gasztronómiájukra a kreol konyha a jellemző, fantasztikus ízvilág, aminek a kialakuláshoz több náció is hozzájárult az évtizedek során. Nekem összességében egy kicsit az indiai konyhára hajaz a maga fűszerességével és karizmatikus ízeivel, csak egy kicsit lágyabb, mondhatni európaibb változatban. A helyiek szerint Seychelle-en a gasztrokultúra egyik legautentikusabb képviselője a Marie Antoinette étterem, ahol én is elfogyasztottam egy kisebb menüsort. Bár nekem a polip a lieblingem, egyszer rábeszélt egy idegenvezető, hogy kóstoljam meg a seychelle-i tonhalat, mert az semmivel nem hasonlítható össze. Igaza volt! Nem tudni, hogyan, de annyira finoman készítik, hogy korábbi tonhalélményeim egyikével sem volt összevethető. Egyébként az éttermi árak csakúgy, mint a szállodai szobaárak, igen borsosak, de összességében minden drága, csak a friss levegő nem.

B. A.: Tegyük át egy picit a székhelyünket egy másik szigetre, Mauritiusra!

J. ZS.: Ha valaki élményeket és szépséget akar, annak érdemes elmennie Mauritiusra. A seychelle-i emberek is gyakran átjárnak ide, mert jóval olcsóbb, mintha otthon vásárolnának. Az ember Mauritiuson szinte észrevétlenül el tud tölteni három olyan napot, ami tele van látnivalókkal. Az én kedvenc helyem egy természeti képződmény, a „hétszínű föld”. A környék egyben nemzeti park is, ahol sok vízesés mellett sok más egyéb látnivalót is talál az ember. Mauritiusra szintén a kreol konyha a jellemző. Egyszer egy idegenvezető elvitt a fővárosba, Port Louis-ba egy gasztrotúrára. Egy nagyon autentikus, mondhatni „mezítlábas” étteremben ettünk, a helyiekkel együtt, de mondhatom, hogy a legnagyobb kulináris élményeim közé tartozik azóta is, annyira nagyon finom ételeket kaptunk.

B. A.: Mit mondasz, ha összehasonlítod a két szigetet?

J. ZS.: Mauritius nagyon szép, de számomra közel sem annyira, mint Seychelle. Ha elmegyünk sétálni, tengert nézni, akkor a partvidék nem annyira lenyűgöző, mint Seychelle-en, ahol ki van „waxolva” mindenhol a homok. Mauritiuson a luxusszállodák partjai csodálatosan szépek, azokat nagyon karbantartják, de a hoteleken túl nem különb a tengerpartja, mint bármelyik Karib-szigetnek.

B. A.: Ha valaki nem csak a homokban szeretne sétálni, akkor mivel töltheti el az idejét?

J. ZS.: A tengerparti részen a kikötőt és a környéken lévő néhány hindu templomot megnézni nagy élmény, de ahogy a Seychelle-szigeteken, a látványosság zömét itt is a természeti adottságok adják. Van a szigeten egy vulkán is, ahova el lehet kirándulni, egészen a tetejéig fel lehet menni, és a kráterébe is be lehet nézni. A régióra jellemzően itt is van egy óriási botanikus kert, ahol a tavakat szinte teljesen beborítják a vízililiomok, és ez pompás látvány. Sokan kihagyják, pedig nagyon is érdemes megnézni a szigeti barnagolás közben a teaültetvényt. Sajnos ez a hely bizonyos értelemben visszafejlődött az utóbbi években. Egy mauritiusi teától ne ugyanazt várjuk el, mint amit elvárunk egy Srí Lanka-itól vagy Indiában. Itt gyengébb minőségű teát készítenek, viszont maga a teaültetvény az gyönyörű, és a teraszok fölött van egy étterem és teakóstoló hely. A hely szerintem az egyik legjobb a szigeten, ha tehetem, mindig elmegyek, ha itt járok. Az étteremben egyébként mindenféle zöldtea-különlegességeket lehet enni, inni, ami tényleg megéri a figyelmet. Sajnos az utóbbi időben ez az élmény elsorvadni látszik. Míg jó néhány évvel ezelőtt a jeges teájukat a sajátjukból készítették és pohárban szolgálták fel, a legutóbbi látogatásomkor már ugyanezt műanyag flakonban hozták ki, és semmivel sem volt különb, mintha bármelyik más cég jeges teáját ittam volna.

B. A.: Összeségében is olcsóbb itt az élet, mint Seychelle-en?

J. ZS.: Valamivel, és azoknak az utazóknak például kiváló hely lehet, akik nem klasszikus nyaralásban gondolkoznak, hanem valódi turistáskodó szándékkal utaznak el ilyen messzire. Pont a távolság miatt mindenképpen érdemes egy komplex programot összeállítani. Én azt javasolnám az útiterv készítésekor, hogy tervezzék az utazás első állomását Mauritiusra, ott töltsenek el három-négy aktív napot, majd szintén három napot levezető pihenéssel. Utána üljenek fel a repülőre, és menjenek el Réunion szigetére, ami látnivalók szempontjából számomra a kihagyhatatlan csoda. Réunion Franciaország tengeren túli gyarmata, és meseszerűen szép. Én minden alkalommal, amikor ott jártam, el voltam tőle ájulva.
Réunionon található a világ legaktívabb vulkánja, a Fournaise. Viszonylag könnyű feljutni rá, és a kürtőbe is be lehet nézni. Annyira gyönyörű és lenyűgöző a táj innen nézve, hogy egyszerűen az ember nem veszi észre, hogy telik az idő. A legutóbbi alkalommal részt vettem egy olyan túrán, ami áthaladt a lávamezőkön, és így megtudtuk nézni azokat a kis növényeket, virágokat, amelyek itt nőttek ki, ezen a kietlen területen. A kirándulás útvonala követi a láva útját egészen az óceánig, a két természeti elem találkozását látni elképesztő élmény. Ez a vulkán annyira híres, hogy egy múzeumot is építettek mellé, ahol edukációs jelleggel mutatnak meg mindent. A többórás programban minden elképzelhető, tűzhányóval kapcsolatos filmet levetítenek, amiből megtudja az ember azt is, hogy jól kiszámítható módon, kétévente tör ki a Fournaise kisebb-nagyobb mértékben.

B. A.: Mekkora ez a sziget?

J. ZS.: Egyáltalán nem nagy, hosszában talán nincs még száz kilométer sem, keresztben pedig alig félszáz. A fővárosa nem nagy, viszont egy kis csoda, amit akár egy fél nap alatt könnyűszerrel be lehet járni. Ha a Notre Dame katedrálistól indul az ember, akkor minden második épület vagy múzeum, vagy a világörökség része. Nagyon odafigyelnek a házakra, tulajdonképpen szinte mindegyik fel van újítva.
Ha egy óriási kört írunk le a szigeten, és mondjuk kilyukadunk annak a másik részén, akkor szembetalálhatjuk magunkat a sziget leghíresebb szülöttjének, Roland Garrosnak a szobrával. Roland Garros neve mára összenőtt ugyan a tenisszel, de semmi köze nincs a sporthoz. Ő egy francia pilóta volt, hadnagyi rendfokozatban, aki fiatalon a háború áldozata lett. Ha már így belefutottunk történelembe, akkor érdemes megjegyezni, hogy Réunion szigete a francia haderő stratégiai bástyája az Indiai-óceánon, ahol jelentős létszámú katonaság is állomásozik.
Tulajdonképpen Réunion egy mini-Franciaország, ahol minden megtalálható, mint az anyaországban: a sajtoktól a croissant-ig, és még a telefonod is úgy működik, mint Európában, annak ellenére, hogy körülbelül tízezer kilométerre távolságra vagy Franciaországtól.

B. A.: Nehezen szántad rá magad annak idején, hogy modern kori Robinson Crusoe-ként felfedezd ezeket a szigeteket. A beszámolódban viszont teljes az átélés. Ma mit mondasz a mostani felfedezőknek?

J. ZS.: Ahogy már is említettem, korábban korlátozva éreztem magam, számtalanszor feltettem magamnak a kérdést: ha elmegyek oda, akkor mit fogok csinálni?

De ha ezt a három szigetet az ember ügyesen összeköti, és szereti a természetet, a vulkánokat, akkor ez a körút kihagyhatatlan. Ma azt gondolom, hogy ez a három sziget azok számára is nyújt bőven látványosságot, érdekességet és szépséget, akik azért mennek valahová, hogy felfedezzenek, és ne csak pihenjenek. Ha ezt a három szigetet valaki jól tudja kombinálni, akkor egy olyan csodálatos vakációt tud összehozni az ember, ami akár élete legjobb nyaralása lehet.