Nagy Norbert mondhatni a véletlennek köszönhetően csöppent bele az autóiparba. A 40 éves topmenedzser, a Peugeotnál és a Nissannál eltöltött időszak után immáron 11 éve a KIA Motors Hungary Kft. ügyvezető igazgatója. A szakmai pályafutásáról, a távol-kelet munkakultúrájáról és a márka sikersztorijáról beszélgettem vele.
Nem először találkozunk, így a protokolláris rész gyorsan közvetlenebb hangulatra vált. Bevallom vártam ezt a beszélgetést, hiszen a ritka találkozásaink diskurzusa általában soha nem ment túl az adott esemény témáján.
Az irodájában fogad, amiben jól érzékelhető a rend. Az asztalán látszik, hogy ott mindennek helye van. Az összkép precízséget sugall, amilyen ő maga is. Már az üdvözlés pillanatban észrevehető, hogy nem csak a környezetére fordít nagy gondot, hanem a makulátlan megjelenésére is. Az összhang azonnal visszaköszön az eleganciájában, melynek apró, de mégis fontos fémjele az öltényhez színben passzoló mandzsettagomb is. A kötetlenségét jelezvén zakó nélkül ül le beszélgetni.
Joviális természet, akinek a szeme szegletében mindig ott van egy soha el nem múló mosoly, ami adott esetben gondolatainak hathatós álcája lehet. Ez az üzleti életben mindenképpen jól jöhet, de én kétszer is meggondolnám, hogy leüljek-e vele pókerezni.
Tervszerű életutat tudhat magáénak, amiben a szorgalom mellett ott volt a család rendszerető háttere is. Talán látens módon ez is közrejátszott abban, hogy a főiskolán a logisztika felé vette az irányt. Egy francia egyetemi ösztöndíjnak köszönhetően találkozott az autóiparral, ami aztán később beindította a pályafutását is.
Barna András (B.A.): Tudom, hogy nem tipikus, de ha valaki bekerül az autóiparba annak általában szokott valamilyen kötődése lenni az autóhoz. Te melyik táborhoz tartozol, akinek volt, vagy akinek nem volt ilyen kötődése?
Nagy Norbert (N.N): Nem volt több kötődésem, mint egy átlagos fiúgyereknek. Tologattam az autókat, nyomtam a pedálos Moszkvicsot. A kedvencem egy autószállító kamion volt, imádtam vele játszani. Bár ez inkább a logisztikára utal, de az élet jól összeboronálta ezt a két területet. A logisztika azért fontos az életemben, mert a Külkereskedelmi Főiskolán ezen a szakon végeztem.
B.A.: Mi szép a logisztikában?
N.N.: A logisztikában az a szép, hogy egy olyan rendszert tudsz létrehozni, ami gyorsan, költséghatékonyan, gazdaságosan, profitábilisan tudja szolgálni az üzletedet. Persze klasszikus logisztika a nagy ellátórendszerek esetében igaz. Én autólogisztikával, disztribúcióval importőrnél foglalkoztam, de ez azért még sem az, mintha egy autószállító cégnél tenném ugyanezt.
B.A.: Az életedben is rendszer van, ez ilyen formán köthető?
N.N.: Abszolút köthető, igen. Sajnos vagy nem, maximalista embernek tartom magam, és ez az életem minden területére igaz.
B.A.: Tehát eredendően is rendszerető vagy, nem az típus, aki otthagyja a zokniját az ágy végében, mert mi férfiak ezt sokszor megkapjuk.
N.N.: Igen, rendszerető vagyok. Azt szoktam erre mondani: ki mit hoz otthonról magával, aztán ez alakul, pontosabban alakítja magának az ember. De álszentség lenne azt mondani, hogy szeretem mindig én megcsinálni a rendet, ha már a háztartásnál tartunk. Ezzel szemben a munkámban következetesebb vagyok e tekintetben. Egy rendezett környezetben jobban tudsz működni bármi legyen is az. Éppen ezért szeretem, ha a munkatársaimtól is úgy kapom vissza a dolgokat, ahogy annak lennie kell. Azt gondolom, hogy minden dolog, amit kiadsz a kezedből az téged minősít.
B.A.: A kollégáid, már megszokták az ezzel kapcsolatos elvárásaidat?
N.N.: A régebbi munkatársaim mindenképpen, az újaknak nehezebb elfogadniuk ezt. Úgy vélem, akiben hasonló belső indíttatás van arra, hogy a saját kezéből kiadott anyag, riport olyan minőségű legyen, amiről én adott esetben első ránézésre tudom, hogy miről szól, az könnyebb helyzetben van. Aki viszont jól megcsinál valamit, de nem ad a külsőségekre, annak ez az alkalmazkodás nehezebb feladat, de ilyenkor megpróbálom megtanítani. Ha már itt tartunk, akkor mindenképpen meg kell jegyezzem, hogy véleményem szerint az iskola egy része pont arra szolgál, hogy megtanítson téged logikusan gondolkozni, megtanítson olyan munkát elkészíteni, amivel előre tudunk haladni.
B.A.: Jól elkalandoztunk vagy inkább mondhatnám azt is, hogy rendet tettünk a témában. Lépjünk vissza néhány évet. Külker, logisztika, és utána jött egy francia ösztöndíj, ez hogy alakult?
N.N.: Egy picit távolabbra datálódik a történet. Ugyanis nekem nagyon tetszett a francia nyelv, és szerettem volna minél jobban megtanulni. Már az általános iskolában elkezdtem, később folytattam a középiskolában és a főiskolán is. Megcsináltam a szakmai szinttel bővített felsőfokú nyelvvizsgát, ugyanakkor szerettem volna kipróbálni magam anyanyelvi környezetben is, így kerültem ki egy ösztöndíjjal Tours városába az Université François Rabelais de Tours egyetemre. Ahogy az lenni szokott az ember itt jön rá igazából arra, hogy egy nyelvet valójában megtanulni csak és kizárólag anyanyelvi környezetben lehet. Ez az időszak ebben a tekintetben nagyon hasznos volt.
B.A.: Hogy kerültél kapcsolatba az autóiparral?
N.N.: Az ösztöndíjprogram keretében szükséges volt szakmai gyakorlati időt is eltölteni. Számos helyre beadtam a pályázatomat, többek között a Peugeothoz is, így kerültem oda három hónapos gyakorlatra. Így indult az autóiparral való kapcsolatom.
B.A.: Mi volt a feladatod?
N.N: Egy akkor kiépülő callcenter, back office részleghez kerültem, ennek a hátterét kellett többedmagammal kiépíteni.
B.A.: Azt már tudjuk, hogy ez az időszak meghatározó volt, hogy lett ennek folytatása?
N.N.: Nagyon örültem, hogy az autóiparba, és mondjuk nem egy divatcéghez kerültem, hiszen az autókat sokkal jobban kedveltem. A cégnél megismerkedtem egy Kovács Tamás nevű úriemberrel, aki itthonról került ki Párizsba az anyacéghez. Jó kapcsolat alakult ki közöttünk, és végül is az ő segítségével tudtam később elhelyezkedni a cég magyarországi leányvállalatánál, mint operációs menedzser.
A belső operációért illetve a logisztikai osztály működéséért voltam felelős a „sales” oldalon, tehát a gyártásrendelés, számlák, gépjármű-logisztika valamint az ügyfélelégedettség tartozott a kezem alá.
Akkoriban Stekl László volt a főnököm, – akivel később nagyon jó barátok is lettünk – tőle tanultam meg a szakma alapjait. Szerintem nagyon meghatározó, hogy az ember kinek a keze alá kerül, kivel dolgozik együtt a kezdetekkor, bármilyen területről legyen is szó.
B.A.: Az oroszlános márka után mi következett?
N.N.: Az ott eltöltött 5 évet követően megkerestek az akkor alakuló Nissan Közép-Kelet Európai régióért felelős központjától, és a felajánlott regionális sales menedzseri állást elfogadtam.
B.A.: Volt ebben valami sértődöttség, vagy egyébként is benne volt a levegőben a váltás?
N.N.: Úgy éreztem, hogy a saját területemet kinőttem. Jó lett volna cégen belül előrelépni, de ez a koromnál fogva akkor ott nem igazán sikerült, és úgy éreztem, hogy ott már nem volt több kihívás. Főként ennek köszönhetően döntöttem a váltás mellett.
B.A.: Milyen volt az élet a franciák után a japánoknál?
N.N.: Jó volt, új kihívás, aminek az esszenciáját az adta, hogy teljesen az alapoktól kellett mindent felépíteni. Mindig azt mondták – persze csak képletesen – hogy ez a vállalatot olyanná formáljuk, amilyenné szeretnénk. A korábbi logisztikai vonalról átkerültem az eladási oldalra, ami rendkívüli módon inspirált. Ráadásul akkoriban a magyar autópiac kánaánját éltük 2005-ben, amikor dübörögtek az eladások.
Ennek ellenére viszonylag gyorsan vége lett az itteni karrieremnek. Az akkori ügyvezető kiváló szakember volt, viszont a stílusa rendkívül sok kívánni valót hagyott maga után. Ez teljesen meghatározta, megmérgezte az ottani légkört, aminek az lett a vége, hogy ismét a váltás mellett döntöttem.
B.A.: Intenzív keresésbe kezdtél?
N.N.: Mondhatni igen, persze az ember ilyenkor megpróbál az ismeretségi körére is támaszkodni. Felhívtam a korábbi főnökömet, aki ekkor már a KIA ügyvezetőjeként dolgozott, hogy lenne e helye számomra. Végül is első körben abban maradtunk, hogy segít, de rá egy hétre, amikor beszéltünk, elmondta, hogy ő is éppen vált, és mi lenne, ha megpályáznám az ő helyét a KIA-nál.
Mindez 2007-ben volt a KIA ekkor még abszolút nem volt egy ismert márka. Éppen csak bemutatták a cee’d-et, és akkor került bevezetésre a 7 év garancia is. Az emberek még meglehetősen szkeptikusan, méregetve tekintettek a Kia-ra, mert mint ázsiai, távol-keleti márkaként nem volt még jó reputációja.
Többször találkoztam a Kia akkori koreai elnökével és a végén én kaptam meg az állást.
B.A.: Tulajdonképpen már nagyon vártam, hogy a beszélgetésünk elérkezzen eddig a pontig. Sok minden lehet hallani arról, hogy egy ázsiai, távol-keleti cégnél dolgozni nem egy leányálom, főként az eltérő munkakulturális dolgok miatt. Neked, hogy sikerült beilleszkedned?
N.N.: Más volt 2007-ben, amikor idekerültem, és más ma is. Mindenképpen kell egy kulturális elfogadás. Ide tartozik a belépő sztorim is. Ugyanis mielőtt aláírtuk volna a munkaszerződésemet, akkor a koreai elnök, azt mondta, hogy úgy a tisztességes, ha elmondja, hogy ő egy más kultúrából jött, és mint ilyen néha indulatos lehet, amiért kvázi előre elnézést kért. Persze magamban kuncogtam, hiszen a korábbi munkahelyem után kizártnak tartottam, hogy bármivel is meg tud majd lepni. De, komolyra fordítva, az öt év alatt, amíg együtt dolgoztunk talán két olyan esetre emlékszem, amikor emelt hangon beszéltünk egymással.
B.A.: Miben mások?
N.N.: Ők egy más kultúrából jönnek és éppen ezért másként is dolgoznak. Másképp élnek és más történelmi hagyományokat hoznak magukkal és emiatt a mentalitásuk is más. Mondanám, hogy a gondolkodásuk és a logikájuk is eltér. Az ember azt gondolná, hogy a logika az logika, de mégsem mindig van ez így. Ők sok esetben más fontossági sorrendeket állítanak fel, tehát az én pozíciómban tudni kell az ő fejükkel is gondolkozni.
Mi mindent annak érdekében teszünk, hogy minél több autót értékesítsünk és előre haladjon ez a cég. De, ezt úgy kell előadni és megtervezni, hogy ezt az ő értékrendje szerint is helyesnek érezze.
B.A.: A KIA vállalati hierarchiájában ketten vagytok vezetők, az egyik az elnök, a másik pedig te az ügyvezető. Az elnök személye, mennyire reprezentatív, mennyire „felügyelő” jellegű, vagy mennyire a PR része? Vagy ez egy téves megközelítés és ő is a csapat szerves része?
N.N.: Gyakorlatilag ez volt az első, amit nehéz volt megszokni. Amikor te vagy az elsőszámú döntéshozó akkor te vállalod a felelősséget is, igaz, a dolgok is úgy mennek, ahogy te akarod. Éppen ezért először nem is nagyon értettem az elnök pozícióját. De, ahogy korábban is mondtam, meg kell érteni ezt a távol-keleti gondolkodásmódot. Bármilyen más távol-keleti cégről is beszélünk ez a vállalati minta: van „president”.
Akkor működik jól ez a kombináció, ha egymás támogatói vagytok. Megvan mind a kettőtöknek a maga területe, ki mit csinál, és ez akkor válik hatékonnyá, ha ez a végén összekapcsolódik és kiegészítitek egymást.
Az elnöknek az a fontos, hogy amikor idekerül három-négy-öt évre, akkor jól teljesítsen, mert akkor következő pozíciójában előre tud lépni. Ha, ebben te partner vagy, támogatod, és jól jönnek az eladások, akkor ez neki jó. Viszonzásként mindenben ő is támogatni fog és akkor ez egy nyerő együttműködés. Neki rengeteg hasznos kapcsolata van például a gyárban vagy a központban, amit ő adott esetben jól tud mozgatni, ez pedig sokszor hasznos lehet.
B.A.: Mondhatnám, hogy nem megkerülhető kérdés, hiszen széles körben ismert, hogy a távol-keleti népek munkamániások. Ráadásul a regnáló elnök egy idegen országban, egy idegen kultúrába csöppen, ahol a magánéleti szférája is korlátozott. A munkába temetkezik, és ha igen, akkor ez mennyire vetül ki rátok, elvárja ezt tőletek is?
N.N.: Igen valóban munkamániások és az is tény, hogy az elnökünk az első, aki bejön a céghez és este ő az, aki lekapcsolja a villanyt.
Általánosságban azt mondhatom, hogy a munkakultúrájukból és mentalitásukból fakadóan szerintük csak az dolgozik, aki bent van az irodában. Azonban ez nem életszerű, hiszen számos munkakör van, ahol a munkatársaknak a terepen a helyük és nem az irodában. Azért az évek folyamán ez sokat puhult és sokat idomultak ők is. Ha jönnek az eredmények, akkor nem várja el, hogy te ott ülj az íróasztalod mögött. Persze, hogy ez valóban így legyen, ahhoz először látnia kell az eredményeket. A jelen helyzetben ez a dolog is jól működik.
B.A.: Te mennyit dolgozol egy nap?
N.N.: Olyan tíz órát, de sokszor haza is viszem a munkát. Állandóan jár a fejem. Nálam bejött, hogy olykor egy-egy megoldásra aludnom kell egyet, sokszor másnapra reggelre jön meg a válasz.
B.A.: Köztudott, hogy a KIA és a Hyundai kéz a kézben jár. Világviszonylatban jellemzően a Hyundai jelenti a zászlóshajót nagyobb eladott darabszámot. Itthon ez a képlet fordítva van, a KIA a népszerűbb, miben látod ennek az okát?
N.N.: Ez pontosan így van. Világviszonylatban a Hyundai az erősebb márka, és ez mind a gyártott és eladott darabszámokban is visszatükröződik. Ez mindig is így lesz, ez egy stratégiai döntés a vállalat részéről. Az pedig valóban igaz, hogy idehaza a KIA az erősebb. Ennek feltehetőleg „történelmi okai” vannak. Testvérmárkánk háza-táján több importőri változás is volt. Ez mindenképpen rányomta bélyegét az eladásokra. Most magánimportőr kezében van, aki profitorientált. A gyári importőr is az, de itt a darabszám is fontos, amihez adott esetben számos támogatás jár, ami egy magánimportőr esetében nem feltétlenül adatik meg.
B.A.: Annak idején a dél-koreai gyártók elsősorban az áraikkal hódítottak. Kétségtelen, hogy minőségben is felnőttek az európai autógyártókhoz, az árkülönbségek – amik eddig a varázst jelentették – pedig szinte eltűntek. Ma, miért válasszanak az emberek KIA-t?
N.N.: Más a helyzet ma és más volt tíz évvel ezelőtt is, amikor idekerültem. Akkor mindenkinek szinte el kellett magyarázni, hogy ez milyen autó. Emlékszem olyan flottás rendezvényre, amikor el kellett mesélnünk, hogy mi az a KIA. Szerencsére ma ez már nem így van. A modelljeink minden kategóriában a legmagasabb minőségi színvonalat képviselik, és az emberek ezt tudják. A sajtótesztekre kiadott autóinkról megjelenő cikkek folyamatosan pozitív előjelűek, és nem utolsó sorban egyre több Kia-t látsz az utcán, tehát van egyfajta tömegvonzás. Egyébként ez a legjobb reklám szerintem.
A KIA első időszaka az árról és a hét év garanciáról szólt, ami azt sugallata, hogy aki a mi modelljeinket vásárolja, az egy racionális döntést hoz vagy hozott. Hiszen hét évig semmi problémája nincsen az autóval. Ma ez az üzenet már túlmutat a racionalitáson és átfordult egyfajta emocionális vásárlói döntésbe. Ez pedig már egy tudatos üzletpolitika gyümölcse. A KIA pontosan tudta, hogy akkor tud további vásárlókat nyerni, ha igazodik az európai elvárásokhoz. Ezért is nyerte meg magának a neves formatervezőt, Peter Schreyert, aki új időszámítást indított el a márka életében. Bárki, aki ezt a cikket majd olvasni fogja, talán azt gondolja, hogy ez itt a PR helye, de nem! Ma, a márka ott van az európai élvonalban, mind dizájn, mint pedig technológia tekintetében. A magam részéről úgy vélem, hogy már nincsen mezsgye, vagy ha van is, akkor nagyon vékony arra vonatkozólag, hogy mondjuk a közép kategórián belül a vásárló melyik márka mellett teszi le a voksát. De azért ma már nagy hiba lenne a szomszédot az alapján megítélni, hogy miért egy KIA és miért nem egy más márkájú autó áll a garázsában vagy a háza előtt.
B.A.: Ha már itt tartunk. A KIA új portfóliójában megjelent egy vadonatúj osztály és ezzel együtt egy modell is a Stinger. Egy nem prémium gyártót mi inspirál arra, hogy ekkora energiákat fektessen egy ilyen autó kifejlesztésére?
N.N.: Én azt gondolom, hogy ennek az autónak két küldetése van. Az egyik egy vízió, egy álom megvalósulása, ami első sorban a fő tervezőnknek Peter Schreyer-nek és csapatának volt a vágya, amiben a GT autók reneszánszát látjuk megvalósulni. Persze mindemellett szakmai kihívás is. A másik küldetés pedig egyértelműen a márka imázsának tovább erősítése és növelése.
Nyilván a Stinger esetében is az a cél, hogy minél többet adjunk el, de nekem Magyarországon nem az az elsődleges feladatom, hogy rekordmennyiséget értékesítsek ebből a modellből.
Az viszont tény, hogy amióta ezt az autót elkezdtük forgalmazni, azóta nincs olyan ember, aki ne erről kérdezne. Bárhova is megyek, senki nem hagyja szó nélkül, olyanok is nagy érdeklődéssel tekintenek rá, és szeretnék kipróbálni, akik jóval drágább prémium márkát használnak. Összességében ez a tény nagyon jó irányba húzza a KIA-t.
B.A.: Szerinted merre tart az autóipar, és ebbe, hogyan fog integrálódni majd a márka?
N.N.: Nagyon sok irányvonal van. Ami ma domináns, az az elektromos, pontosabban a zöld technológiák felé való eltolódás. Idehaza is érezhető ez, de az elérhető autók, itt főként a plug-in hibridekre és az elektromos autókra gondolok ma még magasabb árfekvést képviselnek, bármelyik márkáról is legyen szó. Ezt ma egy átlagember még nem nagyon engedheti meg magának. Akik ilyet vásárolnak, azok általában második, harmadik autónak veszik, hiszen ezek főként a városi közlekedésben tesznek jó szolgálatot. Szerintem 2020-2025-ig ez a technológia fog erősödni.
Egyébként az elektromos technológiáknak még sokat kell fejlődniük. Elsősorban a hatótáv növelésében. Ez magával hozza, hogy az áramtárolásnak valamilyen új formáját is meg kell majd oldani, hiszen a jelenleg használatos lítium-ion akkumulátorok kapacitása véges, arról nem is beszélve, hogy ez földfém, aminek kitermelése is határos.
És ott van még a feltöltési idő is, ami ugyancsak kulcskérdés. Ha már itt tartunk, akkor szerintem nem jó az infrastruktúra kialakítás az elektromos töltők terén. Jó lenne öt-tíz évvel előrébb gondolkozni. Én a benzinkutakhoz telepítenék 3-5 egységet. Előbb-utóbb a töltőállomásoknak is egy nagy metamorfózison kell majd átesniük, hiszen az áram mellett számtalan hajtóanyag lesz majd, amit tankolni lehet és tudunk.
Értékesítési oldalról is megoldásokat kell találni, hogy széles körben elérhetők legyenek az ilyen autók, és mondjuk hasonló árban lehessen őket megvásárolni, mint ma a benzines verziókat. Ezekre konstrukciókat kell kialakítani és az állami szerepvállalást is növelni kell, akár dotációval, akár kedvezmények útján.
B.A.: Szerinted mi a jövő?
N.N: Az elektromos autózás az még egy jó ideig irány marad, sőt szerintem ennek lesz még egy nagyobb íve is, de hosszú távon nem jelent majd megoldást. Sok hozzáértővel beszélgettem, akik a hidrogén-hajtásban, pontosabban az üzemanyagcellás megoldásban látják a jövőt. A KIA-nak is több éve van már üzemanyagcellás meghajtású autója, egyelőre még csak prototípusként, de nekem volt szerencsém kipróbálni, nagyon jó!
B.A.: Szűkítsük tovább a kört. Mi a KIA jövője?
N.N.: A KIA abszolút elkötelezettje a zöldautózásnak. A Toyota és a Lexus mellett ma Magyarországon a harmadikok vagyunk a hibridértékesítésben. Ami a tisztán elektromos meghajtású technológiát illeti, jön a teljesen új elektromos Soul, és a Nirónak is lesz szintén egy tisztán elektromos változata. Jönnek további plug-in és az úgynevezett mild hibrid (rásegít a motorra, de önállóan nem képes meghajtani az autót. a szerk.) modellek a
kínálatunkban. Nagyon előrehaladott állapotban van a Márka kifejezetten elektromos autó platformja is, ami egy újabb és meghatározó modell lesz a modellpalettánkon.
B.A.: És, hogyan látod te a jövődet?
N.N: Egy autóipari bumm kellős közepén vagyunk, ahol számos irány vonal látszik már. Ezek már most komolyhatással vannak az autóiparra, de az egész szakma tudja, hogy még egy kicsit sem a jéghegy csúcsa. Ha csak középtávon gondolkozom, akkor is ellát feladatokkal ez az iparág jónéhány évre. Ráadásul olyan kihívások elé nézünk, amik egy teljesen új dimenziót nyitnak ebben a szektorban.
