Minden eddig elérhető bizonyíték ellenére az Espresso Martininek nem kell eredendően rossznak lennie.
Az Egyesült Államokban az Espresso Martini kevésbé egy koktél, mint inkább egy megközelítés, a cél elérésének egyedi eszköze, egy kis kémiai felpezsdítés bekalkulálása az egyenletbe anélkül, hogy külön csészére lenne szükségünk.
Még a szenvedélyes védelmezői is elismerik, hogy persze, hogy kissé túl édes és valóban nem túl kiegyensúlyozott vagy kellően összetett élmény, de egy tökéletes vacsora utáni kényeztetés, vagy éppen egy házon kívül eltöltött éjszaka felpörgetésének hatékony eszköze, pont úgy, mint egy Vodka Red Bull az olyan emberek számára, akik nem hallgatnak Joe Roganra.
A híres londoni csapos, Dick Bradsell által feltalált koktél eredete a legenda szerint úgy alakult, hogy egy híres szupermodell (akinek kilétét Bradsell, úriemberhez és profi szakemberhez méltóan sosem fedné fel) egy italt kért tőle, amely, a hölgy eredeti szóhasználatával élve „felébreszt, majd szétcsap”. A nedűk szakértője ezután vodkát kevert össze némi eszpresszóval, Kahlúát adott hozzá és egy leheletnyi cukrral és az erdeti koktél – amely ekkor még Vodka Espresso névre hallgatott, már meg is született. Ez nem egy szörnyű ital, csak egyszerűen 1983-ban találták ki, és valójában sohasem lépett túl ezen az évtizeden.
Legalábbis Amerikában nem tette meg. Ausztráliában, ahol a kávé a nemzeti megszállottság részét képezi, a fenti megállapítás nem is eshetne távolabb a valóságtól. Gyakorlatilag egy teljes „kortyolgató vallás” épült az Espresso Martini köré a kontinensen. Melbourne-ben megtalálod azt az Espresso Martinit, amely a kreatív beteljesedésének határait feszegeti: fogyasztható tequilával, whiskyvel vagy éppen shochuval, Fernet Branca vagy Gesztenye likőrrel kiegészítve, nitrogénnel vagy Vegemite-tel felturbózva (tudom, hogy ez rosszindulatú poénnak tűnik, de nem az, vagy legalábbis a poén nem tőlem ered), vagy éppen csokoládé szirmok és barnás Marshmallow hab alatt rétegzetten tálalva.
Bár látszólag határtalan az az idő mennyiség és erőfeszítés, amelyet az ausztrál csaposok képesek ezen ital megkomponálására fordítani, illetve mindenki belecsempészi a saját kreativitását is… ugyanakkor az elmúlt néhány évben ezen szédítően komponált és ötletes összetevők szűnni nem akaró sorozatában, van egy újra és újra felbukkanó név : az ausztrál Mr. Black Cold Brew Likőr.
A kávé likőrök az évek során egyre jobbak lettek, és Mr. Black ennek a trendnek az apoteózisa, kedvenc szomszédunknak Down Under-nek az ajándéka, aki egész idő őrizte a fényt és életben tartotta az ügyet. Ez az első olyan „nagy” likőr, amely belevetette magát a kávéforradalom 3. hullámába, arról nem is szólva, hogy ők maguk szerzik be, illetve pörkölik meg a kávét. A Kahlúával ellentétben, amelynek ízében legalább annyira domináns a cukor mint a kávé, ez az ital összetéveszthetetlen ízvilággal van megáldva, amelyben minden összetevő a maga karakterisztikáját megőrizve olvad össze – természetesen jelen vannak benne jellegzetes kávés zamatok, valamint hozzájuk tartozó karamellás és csokoládés jegyek, de ugyanakkor gyümölcs és áfonyás visszhangjai is tetten érhetőek nála – röviden: egy kiváló csésze kávé összetettsége és ízletes mivolta teszi utánozhatatlan élménnyé.
Az Espresso Martini elkészítésének egyik legnagyobb problémája az volt, hogy kifejezetten kevés étteremben (nemhogy otthonokban) van lehetőség valódi eszpresszó elállítására, és be kell, hogy valljuk, hogy nem is igazán voltunk hajlandóak a szükséges erőfeszítést beletenni az ital megfelelő elkészítésének körülményes folyamatába. Azonban az elmúlt öt év két nagy szívességgel is könnyebbé tette az életünket. Egyrészt jobb likőröket biztosítottak számunkra, és a megajándékoztak minket a cold brew, azaz „hideg főzésű” kávé találmányával, amely tulajdonképpen (a jégkávé erősebb, nagy testvére). Így nagyságrendekkel könnyebbé vált mindenki számára, hogy megalkosson egy nagyszerű Eszpresszó Martinit, mivel a hideg főzésű kávé polcon tarthatósági élettartama sokkal hosszabb, mint az eszpresszóé, ráadásul összehasonlíthatalanul könnyebb beszerezni.
Ez lehetővé tette az Espresso Martininek – (a nem rossz verziójának) – demokratizálását és modernizálását is. Ez a frissített kiszerelés dinamikusan, mély kávégazdagsággal és édességgel kényezteti fogyasztóit. Ez egy ital, amelyet kortyolgatásra és élvezetes ízlelgetésre született, egy igazi rehabilitált klasszikus, amiért hálával tartozunk Ausztrál barátainknak. Bár ezzel együtt is inkább azt javasoljuk, hogy a Vegemite-ot azért hagyjuk ki belőle.
