Az 1951-ben alapított skót versenyistálló, az Ecurie Ecosse bejelentette, hogy egy 25 darabos szériában utcai sportautóként piacra dobja a Jaguar legendás V12-es XJ13-as versenyautóját.
Az Ecurie Ecosse a Jaguar D-Type modelljével 1956-ban és 1957-ben is megnyerte a Le Mans-i 24 órás autóversenyt, de még sem a D-Type-ból, hanem egy sokkal kevésbé ismert klasszikus Jaguar versenyautóból „építenek” modern utcai sportautót.
Az XJ13-as története az 1960-as évek közepéig nyúlik vissza, amikor is William Heynes vezetésével a Jaguár egy V12-es erőforrás és egy alumínium karosszériás versenyautó fejlesztésébe kezdett, abból a célból, hogy az a D-Type után ismét győzelemre vigye a Jaguar nevet a Le Mans-i 24 órás autóversenyen.
Ez az időszak a Ferrari és a Ford vetélkedését hozta Le Mans-ban, amiből az amerikaiak kerültek ki győztesen, hiszen a csodás GT40-es versenyautójuk 1966 és 1969 között 4-szer is győzedelmeskedett az embert és gépet próbáló 24 órás versenyen. A Ford GT40 Mk.II-eshez hasonlóan a hosszú, alacsony és kecses középmotoros XJ13-as is 1966-ra készült el, a siker azonban elmaradt.
A technológiai fejlettség terén ugyanis voltak gondok az XJ13-assal kapcsolatban, melynek kolosszális 5 literes V12-es erőforrása tulajdonképpen két módosított V6-os XK erőforrás volt egyetlen vezérműtengely köré építve. Végül egyetlen egy példány épült a versenyautóból, ami sohasem versenyzett, mert a Jaguar nem látta értelmét, hogy csatába küldje azt a fantasztikus 7 literes GT40-essel szembe.
Az XJ13-as alapján azonban végül 1971-ben az E-Type-ban bemutatkozhatott a Jaguar első V12-es utcai erőforrása, az XJ13-as iránti érdeklődést pedig, mivel az eredeti autó a V12-es E-Type bemutatóját megelőző filmezésen egy balesetben szinte megsemmisült az olyan csodás replikák tartották életben, mint amilyennel korábban az Új-Zélandi Tempero is jelentkezett.
Most pedig az Ecurie Ecosse álmodta meg, hogy milyen is lehetett volna az a Jaguár XJ13-as, ami 1969-ben pályára lép a Ford GT40-el szemben.
A 2 év alatt fejlesztőmunka eredményeképpen elkészült LM69-es bár kicsit továbbfejlesztett V12-es erőforrást és 21. századi szénszálas karosszériát kapott, ennek ellenére az Ecurie Ecosse állítja, hogy az minden másban tökéletesen az 1969-es technológiai színvonalat tükrözi.
A 25 darabos – azért 25, mert az 1960-as években ekkora darabszám szükségeltetett a Le Mans-i 24 órás versenyre való homologizációhoz – szériában utcára kerülő sportautó hivatalos bemutatója szeptemberben a Londoni Hampton Court Palace előtt a International Concours of Elegance autós rendezvény keretében lesz megtartva.