Hat évvel ezelőtt nyitotta meg kapuját a zsámbéki Drivingcamp vezetéstechnikai centrum. A komplexum az elmúlt több mint fél évtized folyamatos fejlesztéseinek köszönhetően ma már túlmutat saját küldetésén. Az alaptevékenysége mellett immár nagyszabású rendezvények lebonyolítására is alkalmas helyszínné vált, létrehozva ezzel a szegmens legkorszerűbb benzingőzös fellegvárát.
Az M1-es autópálya zsámbéki leágazásától néhány kilométerre az egyes út mellett egy kis tábla jelzi a Drivingcamphez vezető út bejáratát, ahonnan nyílegyenes aszfaltcsík vezet a komplexum kapujáig. Jobbról-balról végtelennek tűnő termőföldek kísérik az embert az alig kétperces úton. Aki még nem járt itt, akár azt is hihetné, hogy eltévedt, ugyanis szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy mire az út végére ér, szó szerint a szeme előtt nő ki a földből Magyarország legkorszerűbb vezetéstechnikai és rendezvény centruma.
A beruházás alapötletét az autóvezetés iránti szeretet és autóvezetéshez köthető élmény és biztonság igénye adta, no és persze nem titkoltan az is, hogy a magyarországi KRESZ reformjában szerepet kap majd a többlépcsős jogosítvány megszerzése is – mondta dr. Reinhard Platzer, a Drivingcamp Hungary Zrt. vezérigazgatója, aki több mint nyolc évvel ezelőtt befektetési céllal érkezett Magyarországra.
– Ausztriában remekül prosperálnak az ilyen jellegű vezetéstechnikai centrumok, viszont ott már egy nyüzsgő piacról beszélhetünk, ugyanis 16 pálya van országszerte – tette hozzá a vezérigazgató. – Magyarország viszont még egy többé-kevésbé kiaknázatlan területnek számít. A Zsámbéki-medence több szempontból is megfelelő helyszínnek bizonyult, hiszen egy sor jó adottsággal rendelkezik. Létrehoztunk egy befektetői csoportot, amellyel letettük a Drivingcamp alapjait, és ma már büszkén mondhatjuk, hogy Európa egyik legkorszerűbb vezetéstechnikai létesítményét hoztuk létre.
A Drivingcamp nemcsak az infrastruktúráját, hanem instruktorainak képzettségét tekintve is a legmagasabb színvonalat képviseli, hiszen minden trénerük a Német Közlekedésbiztonsági Tanács (DVR) képesítésével bír – ezt már Csörgő László vezető instruktor tette hozzá, aki a továbbiakban a kísérőm a történeti pályabejárás során.
Laci több mint négy éve csatlakozott a Drivingcamp oktatói csapatához, eleve a benzingőzös világból érkezett. Sok évig az autókereskedelemben dolgozott, emellett pedig az off-roadozás szerelmese. Versenyzőként is kipróbálta magát, majd off-road csapatépítő és vezetéstechnikai tréningeket is tartott, ami később közös metszéspont lett az ő és a Drivingcamp életében.
Barna András (B. A.): Mielőtt rálépünk a történetmesélés képzeletbeli aszfaltcsíkjára, arra lennék kíváncsi, nyilván sokakkal együtt, hogy hogyan lesz valakiből vezetéstechnikai tréner?
Csörgő László (Cs. L.): A válasz egyfelől könnyű, másfelől nehéz is. Ugyanis idehaza nincs olyan hivatás vagy szakma, hogy vezetéstechnikai instruktor, tréner, oktató, ebből kifolyólag ilyen képzés sincsen. Az alapképzés van, ebben dolgoznak szakoktatók, de az egy másik terület.
B. A.: Más országban, mondjuk Ausztriában például van ilyen képzés?
Cs. L.: Ausztriában többlépcsős jogosítványszerzés van, ezért kellenek olyan trénerek, akiknek felhatalmazásuk van arra, hogy egy ilyen hivatalos igazolást kiadjanak. Tehát mondhatjuk, hogy náluk létezik egy intézményesített forma erre, de említhetnék más környékbeli országokat is. Itt jegyezném meg, hogy mi is létrehoztunk pár kollégával egy munkacsoportot, akikkel azon dolgozunk, hogy ezt a dolgot valahogy szakmásítsuk, illetve letegyük a trénerképzés alapjait.
Ez a jövő. A jelen viszont az, hogy a tulajdonosunk igencsak minőségorientált személy, ezért különös gondot fordít nemcsak a létesítmény fejlesztésére, hanem az instruktorok képzésére is. Ennek mentén mind a tizenhárom trénerünk a DVR Európában elfogadott képesítésével bír. Ez azt jelenti, hogy a Drivingcamp jóvoltából mi mindannyian jártunk németországi oktatásra, és háromévente pedig vizsgázunk hazai pályán is, amikor a DVR oktatói jönnek el hozzánk.
B. A.: Milyen szakmai előélettel lehet közétek bekerülni?
Cs. L.: Nyílt lapokkal játszunk. (Nevet.) Aki felmegy a honlapunkra, minden egyes trénerünkről olvashat szakmai információkat. Anélkül, hogy bárkit is kiemelnék a csapatból, elmondható, hogy a vezetésképzés szinte mindegyikük előéletében megtalálható. Vannak olyan kollégáink is, akik például hosszú éveket töltöttek el az ORFK vagy a katasztrófavédelem vezetéstechnikai oktatásában. Summázva tehát azt mondhatom, hogy a munkatársaink a vezetéstechnikai szakmának – bár tudjuk, hogy hivatalosan ilyen nincs – a szó jó értelemben vett fanatikusai, akik elsősorban a biztonságos vezetést és ennek oktatását tartják szem előtt.
B. A.: Te hogy kerültél ide?
Cs. L.: A napi munkám mellett elindultam egy másik pálya irányába is. Elkezdtem csapatépítő, majd off-road vezetéstechnikai tréningeket tartani. A szakmai múltamnak köszönhetően kerültem később képbe a Drivingcamp építésének kapcsán. A vezetőség számos dologban kikérte a véleményemet az off-road szekció kialakításakor. Tulajdonképpen ez egy szerelem kezdete volt, ugyanis minél jobban belefolytam a dologba, annál inkább a magaménak éreztem ennek az épülő pályának a küldetését, a közlekedésbiztonságot, a biztonságos közlekedésre való oktatást, nevelést. Ma már sok év tapasztalattal a hátam mögött vallom, hogy a biztonságos közlekedés két fő alapelve a biztonságos autó és a biztonságos sofőr. Ez a kettő nemcsak biztonságos közlekedés záloga, hanem a Drivingcamp alapfilozófiája is.
Visszatérve a kérdésedre: a bimbózó szerelem hatására átnyergeltem, átképeztem magam az „on-road” részre is. Számos oktatáson és vezetéstechnikai tréningen vettem részt.
Négy évvel ezelőtt ért az a megtiszteltetés, hogy bizalmat szavaztak nekem, és kineveztek vezető trénerré. A munkám során egyre nőtt bennem a kíváncsiság, hogy megtudjam, a nálunk megforduló emberek miért vezetnek úgy, ahogy vezetnek. Elhatároztam, hogy az alapképzésben is részt fogok venni, ezért elvégeztem a szakoktatói tanfolyamot is. Ma már oktatok, és unikális módon a nálam tanulók nem fejezik be az alapképzésnél, hanem megyünk együtt tovább, ami azt jelenti, hogy egy évvel a jogosítvány megszerzése után itt találkozom velük a pályánkon. Szerintem ez egy nagyon jó és előremutató dolog, hiszen részükről ma még ez nem kötelezettség, hanem inkább csak egy jól felfogott érdek.
B. A.: Ha most elvicceskedném a kérdést, akkor azt is mondhatnám, hogy aki nem tudja, az tanítja. De ha komolyra fordítom, akkor arra lennék kíváncsi, hogy egy instruktornak kötelezően jól kell tudnia vezetni?
Cs. L.: Természetesen egy instruktornak jól és biztonságosan kell tudnia vezetni, de az ő feladata ezen jóval túlmutat, hiszen a technikai tudása mellett legfőképp jó pszichológusnak és jó tanárnak kell lennie. Attól, hogy valaki jól vezet, még nem biztos, hogy jó instruktor lesz, mert ez egy összetett szakma. Szóval, hogy némi riposzttal én is éljek, nem az a feladatunk, hogy megdöntsük a pálya körrekordját. (Nevet.)
A jó instruktor el tudja mondani, hogy mit, miért és hogyan csinálj. Látnia kell, hogy valaki miért és hogyan nem végez jól egy feladatot. És mindezt úgy, hogy eközben nem ül melletted a kocsiban, mint oktató, hanem az autó mozgásából, az ügyfél tekintetéből, kormányfogásából szűri ki, mondja el, tárja fel az évek alatt kialakult rossz beidegződéseket. Építő tanácsokat ad és érvel, aminek a végén mindig bizonyosságot nyer, hogy például egy manőver jól vagy éppen nem jól lett végrehajtva. Az instruktorok helyzetét tovább nehezíti, hogy mi itt általában nem kezdő, hanem felnőtt, adott esetben évek-évtizedek óta jogosítvánnyal rendelkező emberekkel foglalkozunk, akiket elég sokszor szembesítenünk kell a rossz megszokásaikkal.
B. A.: A szakmázáshoz még mindenképpen visszatérünk, de előtte beszéljünk az itt kialakított pályáról. A Drivingcamp esetében speciális szempontokat is figyelembe kellett venni, hogyan történt a pálya tervezése?
Cs. L.: Tulajdonképpen ugyanaz a mérnökcsapat tervezte, mint az osztrák pályákat. Az előnyünk velük szemben az lett, hogy az ott megszerzett tapasztalatok összes esszenciája benne van a Drivingcamp vonalvezetésében és egyéb kialakításában.
Ennek köszönhetően ma a leghosszabb műgyantás felületünk van, és a legnagyobb rántópaddal rendelkezünk az országban, ami lehetővé teszi, hogy akár személyautóval, akár 40 tonnás szerelvénnyel érkező sofőrt is képezni tudjunk. Hét modul található a pályánkon, öt on-road, két off-road és egy gokart, de én nem szeretem így kategorizálni, hiszen nem modulokat, hanem vészhelyzeti szituációk szimulációit végezzük a pályán. Azt is hozzá kell tennem, hogy ezek a modulok a legtöbbször előforduló vészhelyzetek reprodukálásra lettek kialakítva. Egy modulon egyébként akár többféle helyzet is megvalósítható, tehát a tematikánkat nem modulokra, hanem vészhelyzeti szituációkra építjük.
B. A.: Hallva ezt a sokrétűséget, különösen érdekel, hogy hogyan épül fel egy-egy tréning tematikája.
Cs. L.: A vezetéstechnikai tréningek legfontosabb célja az, hogy a már meglévő vezetési készségeket továbbfejlesszük. A Drivingcampen lehetőség van arra, hogy szimulált vészhelyzeti szituációkat alakítsunk ki, amire mi nemcsak megmutatjuk a megoldási sémákat, hanem be is gyakorolhatják a nálunk részt vevő ügyfelek. Az így megszerzett ismerettel nemcsak elkerülhetővé válnak az adódó vészhelyzeti szituációk, hanem egyes helyzetekre jól és felkészülten tudnak majd reagálni.
A tematika pedig jellemzően úgy épül fel, hogy a gyakorlatot egy elméleti oktatás vagy egy kötetlen beszélgetés előzi meg. Erre több szempontból is szükség van. Egyfelől azért hasznos, mert általában mindenkiben van egy kis félsz, feszültség, amikor idejön. Ezt oldani kell, és tudatosítani kell az ügyfélben, hogy ide nem megmérettetni jön magát, hanem tanulni. Másfelől személyesebbé és közvetlenebbé válik a kapcsolat az ügyfél és az instruktor között, ami megkönnyíti és még hatékonyabbá teszi az együttműködést.
B. A.: Említetted, hogy némi félsz van az emberekben. Mitől félnek?
Cs. L.: Egy példán keresztül szemléltetem a dolgot: elmondható, hogy a statisztikák szerint egy átlagos magyar autós egy évben nagyjából három alkalommal kerül olyan helyzetbe, hogy vészfékeznie kell. Ezt az esetek többségében rosszul csinálják, nem mernek beletaposni a pedálba, hanem „pumpálják”. Minden egyes felengedés további 25 centimétert jelent a fékútban, ami egy vészhelyzetben nagyon sokat jelenthet. Sokan félnek attól az erőtől, ami ilyenkor fellép az autóban, és attól is, hogy megrántja őket a biztonsági öv.
Egyébként az időszakos szépen karbantartják a jól rögzült beidegződéseket, amik akár úgy tudnak működni egy vészhelyzetben, mint például a biciklizés, amit nem lehet elfelejteni. A téli felkészítő tréningjeink után számos levelet kapunk nálunk járt ügyfelektől, hogy az itt megtanult manővereket haszonnal alkalmazták mondjuk egy sítúra kapcsán.
B. A.: Ez a sikerélmény része a dolognak, de arról lehet valamit tudni akár a megélt tapasztalataitok alapján is, hogy a tréningen részt vevő ügyfeleknek milyen a hozzáállásuk egy-egy ilyen képzéshez?
Cs. L.: Ez bizonyos fokig vékony jég, de vannak tipikus motívumok, amiket igen sokszor megélünk. Akik magánügyfélként jönnek el hozzánk a saját pénzükön, azok érdeklődők, nyitottak. A céges ügyfeleknél árnyaltabb ez a lelkesedés. A jó hír viszont az, hogy bármit is gondolnak reggel erről az egészről, a tréning végén sokukat ki sem lehet venni az autóból, annyira tetszett nekik, amit itt megtapasztaltak.
Ugyanis akik még nem vettek részt ilyen oktatáson, azok nem is tudják, hogy itt milyen impulzusok, mennyire pozitív impulzusok érhetik. A tapasztalat azt mutatja, hogy a végén még a legszkeptikusabb is több mint belátó lesz a nap végére. Sőt sok esetben már fejben azt is eldönti, hogy elhozza ide mondjuk a párját, a férjét vagy a feleségét, gyerekét is.
B. A.: Ha már a vékony jeget és a feleségeket, párokat is megemlítetted, hadd tegyek fel egy olyan banálisan hipotetikus kérdést, amit valójában nem is lehet jól feltenni: kik a jobb vezetők, a nők vagy a férfiak? (Nevetek.)
Cs. L.: Szerintem mindkét nem jó vezető. A férfiaknál a kihívás dominál, ők általában a határaikat próbálják feszegetni. A nőknél a biztonság az elsődleges szempont. Az „anyamobil-effektus” mindig előjön, hiszen többnyire ők szállítják a gyerekeket, ezért tartják ezt mindennél fontosabbnak.
B. A.: A vezetéstechnika és a közlekedésbiztonság mellett az elmúlt évek fejlesztésének köszönhetően épült itt egy gokartpálya is, amit némiképp a létesítmény filozófiájának enyhe kontrasztjaként is értelmezhetnénk.
Cs. L.: Egyfajta piaci igényre adtunk választ a gokartpálya megépítésével, ami egy folyamat részeként is értelmezhető. De ha már szót ejtettem a határok feszegetéséről, akkor el kell mondjam, hogy nagyon sok megkeresés érkezett, amiben azt kérték tőlünk, hogy a tréningeket színesítsük élményelemekkel is.
Elkezdtünk különböző vezetéstechnikai elemekkel tarkított játékokat beilleszteni a programjainkba, s ezek rendkívül népszerűek lettek. Ennek ma egy megkoronázó momentuma a 760 méter hosszú, rendkívül technikás elemekkel és kanyarokkal tűzdelt gokartpálya.
A gokart egyébként egy nagyon jó belépő az olyanok számára, akiknek nincsen jogosítványuk, valamint a 10 éven felüli gyerekek számára is. Aki sokat gokartozik, az később sokkal könnyebben megtanul vezetni, és sorolhatnám ennek az előnyeit.
A flottánk 15 felnőtt- és 6 gyerekgokartból áll, ezekhez mindenféle védőfelszerelést is tudunk biztosítani. Noha a pálya bárki számára elérhető, nem titok, hogy elsősorban a céges ügyfeleink programjaihoz ad egy további hozzáadott értéket.
B. A.: Nemcsak ez az egy fejlesztés volt az elmúlt időben, hiszen egy hatalmas bemutatóteremmel is bővült a Drivingcamp.
Cs. L: Azt hiszem, a showroom létrehozása jól igazolja a Drivingcamp innovatív szemléletét. A rendezvényterem nem csupán egy fejlesztési elem, hanem egy olyan jótékony mutáció, ami remekül társul az alaptevékenységünk mellé.
A showroom hazai viszonylatban egy olyan egyedülálló, zárt bemutatóterem, amely akár két teherautó, vagy 6 személyautó befogadására és ezzel egyidejűleg akár 300 ember leültetésére is alkalmas prémium kialakítású helyszín, ahol a legmodernebb audiovizuális és prezentációs eszközök állnak ügyfeleink rendelkezésére. Tökéletesen alkalmas nagyobb létszámú továbbképzésekre, termékbemutatókra, előadásokra, vagy céges eseményekre.
A vendégek étkezéséről – igény esetén– pedig saját BistroMoto éttermünk konyhája gondoskodik. A Drivingcamp ezzel egy olyan komplex, teljes infrastruktúrával bíró rendezvényhelyszínné vált, amiben benne van a vezetéstechnikai pálya összes szolgáltatása, a modern kiszolgálóépület biztosította konferenciatermek és az egyedülálló méretű- és kialakítású showroom is, étkezési lehetőséggel.
B. A. Ezek után ma hogyan summáznád magatokat?
Cs. L.: A megnyitásunk óta eltelt nyolc év alatt úgy gondolom – de nemcsak gondolom, hanem tény is –, hogy messzire jutottunk, hiszen ma már túlmutatunk az alaptevékenységünkön: számos infrastrukturális beruházás történt, a képzés tematikája is állandóan korszerűsödik, ami folyamatosan igazodik a piaci igényekhez. A meglévő programjaink az elmúlt időben ezért olyan speciális tárgykörökkel is bővültek, mint az SUV vagy az elektromosautó-tréning. Az irány tehát mindenki számára adott, amihez némi jelképes megjegyzéssel élve: elég csak lefordulni az 1-es út drivingcamp-i leágazásánál.
