Fekete-fehér varázslat a tengerentúlon: Amikor az autó egy vázlatfüzetbe parkol

Bár a Los Angeles-i Petersen Automotive Museum nagyjából tízezer kilométerre fekszik tőlünk, és lássuk be, aligha ugrunk át egy laza hétvégi program keretében megnézni az aktuális tárlatot, egy mostani kiállításuk híre mégis átütötte az ingerküszöbömet. Képzeljünk el egy klasszikus, olajszagú garázst, ami egy szép napon önként lemondott a harmadik dimenziójáról. Valljuk be mindig lenyűgöző, amikor valaki képes kifordítani a valóságot a sarkaiból, a mostani eset pedig egy olyan kulturális kitekintés, ami garantáltan megér néhány percet egy jó kávé mellett.

A valóság kilapítva

Joshua Vides képzőművész kilenc napra beköltözött a múzeum Armand Hammer Foundation galériájába, hogy a szó legszorosabb értelmében átrajzolja a teret a Flat Out: The Art of Joshua Vides című kiállítás keretében. Az általa előszeretettel használt „Reality to Idea” technika – ami a háromdimenziós tárgyakat határozott fekete kontúrokkal és hófehér felületekkel kétdimenziós, képregényszerű illusztrációvá lapítja – már önmagában is izgalmas vizuális játék. Vides ezt az optikai tréninget ráadásul olyan márkákkal közösen vetette már be korábban, mint a Nike, a Converse vagy a Fendi.

Szabad kézzel, hibátlanul

A módszer laikus szemmel nézve is emberpróbáló lehet. A hófehérre fújt felületekre a művész kizárólag szabad kézzel viszi fel a fekete vonalakat. Az illúzió persze csak akkor működik, ha a kivitelezés hibátlan: egyetlen megremegő kézmozdulat, egy bizonytalan ecsetvonás, és a varázslat azonnal darabokra hullik. Árnyékok mögé itt nem lehet elbújni, a tempónak és a sebészi pontosságnak tökéletes szimbiózisban kell léteznie. Öt különböző korszakból származó, eltérő arányokkal és ívekkel rendelkező autót kezeltek egyetlen hatalmas vászonként, ami jóval komolyabb kihívás, mintha öt egyforma kasztnit fújtak volna telibe. A vonalvezetésnek egységes stílust kell mutatnia, miközben minden egyes horpadásra és domborulatra reagálnia kell.

Egy életnagyságú vázlatfüzet

Amitől ez a tárlat egy egészen különleges iparművészeti performance lett, az kétségtelenül a lépték. A fekete-fehér kezelést ugyanis kiterjesztették a falakra, a szerszámokra és az építészeti elemekre is. Még a „Tilos a parkolás” tábla sem úszta meg a metamorfózist. A múzeum igazgatója, Terry L. Karges joggal nevezte a teret egy életnagyságú vázlatfüzetnek. A színmegvonás révén az agyunk elveszíti azokat a megszokott kapaszkodókat, amelyek megmondanák, hol ér véget a műtárgy, és hol kezdődik maga az építészet.

Egyetlen illusztrált autó még csak egy jópofa bűvészmutatvány lenne. Ám egy komplett, ötautós garázs, ahol a tér minden apró részlete asszisztál ehhez a szürreális vizuális játékhoz, már egy komolyabb felvetés arról, hogy miként tudjuk újraértelmezni a megszokott formáinkat. Egy olyan tengerentúli érdekesség ez, amiért talán sosem váltunk repülőjegyet, de ha a képeken elidőzünk egy pillanatra, máris egy kicsit más szemmel nézünk a saját, nagyon is háromdimenziós autónkra a felhajtón.