Tégláról téglára
A legtöbb embernek a tégla csak egy egyszerű építőanyag. A Monarchia Bélyegestégla-gyűjtők Egyesületének tagjai viszont egészen mást látnak benne: elfeledett mestereket, egykori birtokokat és több száz éves ipartörténeti nyomokat.
Mit keres egy címer a téglán?
A történelmi Magyarország területén az elmúlt négyszáz évben Európában is egyedülálló formagazdagságban készültek bélyeges téglák.
Kezdetben csak a tulajdonost vagy az adózási évet jelezték rajtuk, később viszont a kor lenyomataivá váltak: megjelentek a földbirtokosok monogramjai, címerei, különféle népi motívumok, sőt, még a gyárak nevei is.
Több mint hobbi: történelemkutatás
Rozgonyi Zoltán, az egyesület elnöke szerint a Magyar Királyság területén nagyjából 30-35 ezer különböző téglabélyeg születhetett. A 2007-ben alapított, ma már közel kétszáz fős egyesület célja, hogy ezeket az agyagba égetett „hungarikumokat" feltérképezze, és a téglabélyegtant hivatalos történelmi segédtudománnyá tegye, pont mint a címertant vagy az éremtant.
Tégla tegnap és ma
Bár a második világháború után a téglabélyegek használata kikopott, a modern kerámiatégla-gyártás – amelynek itthon a Wienerberger is meghatározó szereplője – tovább viszi a hagyományokat. Ahogy Nagy Zsolt István marketingvezető is rávilágított: a kutatások szerint a magyarok többsége ma is legszívesebben téglaházban élne, ami jól mutatja a tartós bizalmat az anyag iránt.
Egy régi, bélyeges darab kézbevétele viszont ennél is többet ad a gyűjtőknek: egy megfejtésre váró rejtélyt, és több száz év történelmét, ami kényelmesen elfér két tenyér között.
