Színház az egész vonat
A Belmond British Pullman új Celia vagonját Baz Luhrmann álmodta meg: Art Deco, teátrális univerzum egy kitalált 1930-as évekbeli színésznő köré épített.
Képzeljük el a helyzetet: felszállunk egy vonatra, de ahelyett, hogy egyszerűen csak helyet foglalnánk és várnánk az indulást, egyenesen egy gondosan megrendezett színházi produkció díszletei közé csöppenünk. Kevés filmrendező neve fonódott annyira össze a grandiózus látványvilággal, mint Baz Luhrmanné. A Moulin Rouge! teátrális romantikájától kezdve A nagy Gatsby szemet gyönyörködtető túlzásaiig a munkássága mindig is a valóság és a fantázia mezsgyéjén egyensúlyozott. Most azonban a világhírű direktor egy időre maga mögött hagyta a mozivásznat, hogy egy olyan élményt alkosson meg, amely nem a mozigépész fülkéjéből, hanem az angol vidéken keresztül robog.
Hajlamosak vagyunk a luxusutazásokra csupán prémium kategóriás szolgáltatásként tekinteni, de amit Luhrmann és állandó alkotótársa, egyben felesége, Catherine Martin a Belmond ikonikus British Pullman vonata számára megálmodott, az egy teljesen új dimenziót nyit meg.
A fiktív múzsa: Celia színre lép
Mielőtt bárki azt gondolná, hogy itt csupán egy újabb, méregdrága faberakásos vagonról beszélünk, gyorsan szögezzük le: ez egy komplett fiktív univerzum. A 2026 nyarán szolgálatba álló, egyébként 1932-ből származó, gyönyörűen restaurált Pullman vagon a Celia nevet kapta. A brit vasúti közlekedés aranykorát idéző Art Deco belső tér már önmagában is megérne egy misét, ám Luhrmannék fogtak egy képzeletbeli, 1930-as évekbeli West End-i színésznőt, és köré építették az egészet.
A történet szerint – mert természetesen van történet – Celia egy külön bejáratú Pullman vagont kapott ajándékba, miután fergeteges alakítást nyújtott Titániaként Shakespeare Szentivánéji álom című darabjában. Ez a bohókás, mégis elegáns narratíva szolgál alapjául a tér minden apró részletének.
Súlyos bársonyok, bonyolult intarziák, burjánzó virágminták és drámai színpaletták gondoskodnak arról, hogy az egykori békebeli London színházi aranykora elevenedjen meg a szemünk előtt. Martin a legnevesebb brit kézművesekkel dolgozott együtt, hogy az egyedi bútoroktól kezdve a poharakig minden egyes elem a vagon történetmesélő identitását erősítse.
Utazás helyett immerzió
A tizenkét fős, exkluzív vendégsereg számára fenntartott Celia fedélzetén privát étkező, koktélbár és lounge is helyet kapott. De ami igazán izgalmassá teszi a történetet, az egy nagyon is jelenkori trend leképeződése. A mai kor utazója ugyanis már ritkán éri be a sima „ötcsillagos" élménnyel; valami olyasmit keres, ami kiszakítja a valóságból.
Ebben az értelemben a Belmond már nem pusztán egy vonatjegyet árul az angol vidéken keresztül. Amit kapunk, az színtiszta immerzió. A vasúti luxus mindig is kéz a kézben járt egyfajta Agatha Christie-t idéző romantikával és nosztalgiával, de a Celia erre még egy vastag réteg filmszerű fantáziát is ráhúz. Az utast nem csupán megfigyelőnek, hanem a történet részének tekintik. Néhány órára, miközben a kiváló gasztronómia és az elegáns enteriőr ölelésében suhannak a tájban, a vendégek maguk is kiléphetnek a mindennapokból.
Egy szó mint száz: Baz Luhrmann ismét azt csinálta, amihez a legjobban ért. Teremtett egy saját világot. Az egyetlen különbség csupán annyi, hogy ez a világ most történetesen síneken gurul.
