Az art deco sebességrekordere: Kingston Custom Kingsman

A motorépítés világát is elérte a digitális kor ridegsége. A tervezőasztalokat felváltották a CAD-szoftverek, a formaterveket algoritmusok csiszolják, az egyedi alkatrészeket pedig 3D nyomtatók ontják magukból. Ebben a steril, pixelpontos környezetben valóságos kulturális sokként hat, amikor egy mesterember fogja magát, és visszatér a gyökerekhez. Úgy formál fémből művészetet, ahogy azt a nagy elődök tették egy évszázaddal ezelőtt.

Dirk Oehlerking, a németországi Gelsenkirchenben működő Kingston Custom alapítója pontosan egy ilyen makacs és zseniális időutazó. Legújabb alkotása, a Kingsman névre keresztelt áramvonalas csoda nem egy számítógépes renderelés (egy digitális képalkotási folyamat) eredménye. A monumentális, közel négy méter hosszú motorkerékpár születésének első lépése egy 1:1 arányú kartonpapír modell volt. Oehlerking ollóval, ragasztóval és puszta kézzel kísérletezte ki a formát, majd amikor elégedett volt a sziluettel, két milliméteres alumíniumlemezekből, kalapáccsal és angolkerékkel formálta meg a végső karosszériát.

A Kingsman – amely nevét a népszerű brit képregény- és filmsorozat előtt tisztelegve kapta – első pillantásra olyan, mintha a harmincas években a bonneville-i sós síkságon akart volna szárazföldi sebességrekordot dönteni. Az art deco stílusú, monumentális burkolat alatt azonban egy meglepő donor szív dobog. A bura alatt nem egy kompresszoros monstrum, hanem egy mindennapi használatra szánt Royal Enfield Shotgun 650-es kéthengeres motor rejtőzik.

Ez a párosítás persze nem a szédítő tempóról szól. Az Enfield 650-es blokkja megbízható, karakteres, de aligha repíti a hangsebesség felé ezt a hatalmas testet. De a Kingsman esetében a sebesség teljesen másodlagos kérdés. Ez a gép a határtalan képzelőerő anyagi manifesztációja, egy guruló szobor, ahol a funkció elegánsan fejet hajt a forma előtt.

Az áramvonalas orr-rész egy egyedileg épített konzolon nyugszik, amelyet közvetlenül a váz kormánynyakához rögzítettek. A letisztult orrkúpban kapott helyet a Shotgun 650 gyári LED-es fényszórója, amely alatt közvetlenül a villára szerelt áramvonalas kerékburkolatok vágják a szelet. A dizájn igazi fókuszpontja azonban a központi törzs. Kétoldalt precíz kivágások engednek láttatni a sorkettes blokkot és a szokatlanul rövid, kézzel készített kipufogórendszert. A karosszéria felső elemeit szegecsszerű rögzítések tartják a helyükön, a motoros lábtartói és kezelőszervei pedig szinte észrevétlenül bújnak meg a lemezek alsó kivágásaiban. Oehlerking még a praktikumra is gondolt: egy apró, nyitható szerviznyílást vágott a burkolatba, hogy a rutinkarbantartásokat ne kelljen a teljes idomzat lebontásával kezdeni.

A minimalista cockpitban egyedi készítésű kormány fogadja a pilótát, de a markolatok, a kapcsolók és a gyári Royal Enfield kilométeróra megmaradtak az eredeti donorból. Az üléshelyzet viszont drasztikusan megváltozott. A barna velúr nyereg mélyen, egészen hátul kapott helyet, ott, ahol a váz középső és hátsó része találkozik. Innen indul ki a custom motor elnyújtott, monumentális farfarka, amely egy éles, konkáv kivágásban végződik. Ennek éke egy igazi stílusbravúr: egy 1958-as Cadillac ikonikus hátsó lámpája.

Oehlerking zsenialitása a hátsó kerék mögötti holttér kihasználásában csúcsosodik ki. A megnyújtott karosszéria alatt egy fával és velúrral bélelt, meglepően tágas csomagtartó rejtőzik. A felszereltsége pedig tökéletesen illik a brit úriember imázshoz:

• egy stílusos esernyő,
• egy zsebtükör és egy fésű,
• üvegnyitó és komplett evőeszközkészlet,
• valamint egy palack minőségi gin, tonik és a hozzájuk tartozó poharak.

Bár a Kingsman egy guruló gourmet-szalonnak tűnik, a Kingston Custom alkotása nem egy statikus kiállítási tárgy. A motor teljesen működőképes. A mérnöki kihívást az egyedi üzemanyagtartály jelentette, amelyet a hátsó kerék elé kellett belezsúfolni, és amelyet egy gyönyörű, retró stílusú tanksapkán keresztül lehet megtölteni.

A technikai alapokat is alaposan átgyúrták. A hagyományos első villák egy Royal Enfield Classic 650-esből származnak, míg a Shotgun gyári hátsó lengéscsillapítóit merev struttokra cserélték, tiszta és letisztult vonalvezetést adva a motornak. A 19 hüvelykes első és 18 hüvelykes hátsó kerekek szintén a Classic modelltől érkeztek, és a korhű hangulat érdekében fehér falú gumiabroncsokat kaptak. A monumentális arányokat jól mutatja, hogy a lengővillát további 100 milliméterrel meg kellett toldani. A kész művet krómozott, golyó formájú irányjelzők, egy klasszikus, vintage Royal Enfield embléma, valamint a krémszínű fényezésen futó, arany tónusú, végtelenül finom pinstripe-csíkozás teszi teljessé.

A Kingsman egy csodálatos anakronizmus. Egy olyan korban, amikor a motorépítést egyre inkább a közösségi média lájk-vadászata és a sokkhatás dominálja, felemelő látni, hogy valaki képes hónapokat tölteni egy műhelyben, puszta kézzel formálva a fémet. Lehet vitatkozni azon, hogy mennyire praktikus egy közel négy méter hosszú motorkerékpárral parkolni a belvárosban – nyilvánvalóan semennyire. De ez a motor nem a mindennapi ingázásról szól. Ahogy a Statue of Liberty sem csupán egy nagy rakás rézlemez, úgy a Kingsman sem egyszerűen egy átöltöztetett Shotgun 650. Ez tiszta, kompromisszummentes iparművészet, amely a dicsőségesen felesleges dolgok szépségét hirdeti.