A dizájn utolsó tabuja: Így faragott vágytárgyat a toalettből a Trone

A dizájn világában van egy kategória, amelyről a legtöbben inkább tapintatosan hallgatnak, mintha csak egy rosszul sikerült titkot őriznének: a toalett. Funkcionális, ám cseppet sem elbűvölő, ez a belsőépítészeti alapelem az esetek többségében megmarad puszta utógondolatnak. Persze létezik egy úgynevezett „high-end” piac, de azt javarészt a japán okos-WC-k uralják, amelyek karcsúak és leginkább egy űrhajóra emlékeztetnek. Ha azonban valaki szoftverek helyett szoborszerű eleganciára vágyik, a lehetőségek feltűnően korlátozottak.

Ebbe a cseppet sem mozgékony állóvízbe dobott követ a Trone, Hugo Volpei francia fürdőszoba-márkája. A 2018-ban útjára indított vállalkozás arra a merész premisszára épült, hogy a szerény toalett is megérdemli a maga dicsőséges pillanatát. Az ötlet egy londoni látogatás során fogant meg a Sketch étteremben, ahol a világ talán legtöbbet Instagramozott mosdói találhatók: a két méter magas, tojás alakú fülkék, amelyek mára kulturális jelenséggé nőtték ki magukat. Volpei azonban benézett a tojások mögé, és mit talált ott? Ugyanazt a fehér, klinikai, felejthető berendezést, mint bárhol máshol. Ekkor merült fel benne a kérdés: mi lenne, ha maga a szerelvény lépne elő főszereplővé?

Hugo Volpei, aki Franciaország vezető üzleti iskolájában, a HEC-en végzett, már korán megcsillogtatta a dizájn iránti érzékét. Gyerekként egyedi pólókkal üzletelt, tinédzserként pedig építésznek készült. A Trone tulajdonképpen az utolsó éves szakdolgozatának egyenes ági leszármazottja, amelyet mindenféle iparági kapcsolat nélkül, nulláról indított el. A vállalkozás az első naptól kezdve a maga barkács-romantikájával működött, olyannyira, hogy az első prototípust egy gyerekkori barát modellezte le.

Az igazi áttörést a Big Mamma étteremcsoporttal kötött megállapodás hozta el, amely Európa legnagyobb vendéglátóhelyei mögött áll. A határidő azonban brutális volt: hét toalett mindössze hat hónap alatt. Volpei egy mérnököt hívott segítségül, hogy a papírra vetett vázlatokból valóság legyen. A tempó és a kitartás meghozta gyümölcsét, hiszen azóta az ügyféllista egyre illusztrisabb nevekkel bővült, köztük az LVMH-val, a Marriott Internationallal és a londoni The Berkeley hotellel.

A Trone katalógusa ma már toaletteket, mosdókagylókat, nyomólapokat, csaptelepeket és kiegészítőket is kínál. Hol elegánsak, hol játékosak, a színpalettájuk pedig a merész árnyalatoktól egészen a púderfinom pasztellekig terjed. Olyan formákban öltenek testet, amelyeknél az embernek kell egy pillanat, mire egyáltalán regisztrálja, mit is lát: lépcsőzetes csészék, aszimmetrikus fedelek, átlátszó tartályok. A márka három zászlóshajója – a „Callipyge”, az „Icone” és a legújabb jövevény, az „Altesse” – amorf ívekkel, mázas, színes kerámiával és terrazzós felületekkel hódít.

A 2026-os Milánói Dizájnhéten leleplezett „Altesse” a Trone fricskája a japán okos-WC-knek. Lecsukott fedéllel szinte egyáltalán nem hasonlít toalettre, sokkal inkább egy sima, falra szerelt kapszula benyomását kelti. A technológia helyét egy diszkrét kerámiapanel mögött megbúvó távirányító vette át. A mosdókagylók hasonlóan szoborszerűek; elég csak a fánk formájú „Orbe”-ra vagy a „Ritual”-ra gondolni, ahol a víz egy tölcsérszerű örvényben tűnik el, mintha csak egy fekete lyuk nyelné el.

„Franciaországban és Európában az emberek általában nem beszélnek a vécéről” – jegyzi meg Volpei csendes iróniával. „És ha mégis, akkor többnyire viccet csinálnak belőle. Óriási ambíció volt, hogy ezt a pillanatot, ezt a tárgyat »menővé« tegyük. Olyan dolog köré vágyat ébreszteni, ami korábban sosem volt kívánatos – na, ez az igazi kihívás.”

Éppen ez a fajta tiszteletlenség – a valóban gyönyörű formaterv mellett – adja a Trone utánozhatatlan vonzerejét. Volpei gondoskodott arról, hogy a márka soha ne vegye magát túlságosan komolyan: a Trone annyit tesz, „trón”, az „Altesse” magyarul „fenség”, a „Callipyge” pedig egy olyan jelző, ami a szép formájú, formás fenékre utal. Mert, valljuk be őszintén, nem lehet fürdőszoba-márkát építeni anélkül, hogy az ember ne karolna fel legalább egy csipetnyi toaletthumort.