Amikor a hiperautó két kerékre vált – A Diamond Atelier DA#22 ULTRON története
A Diamond Atelier DA#22 ULTRON tiszta lapról épült: 205 lóerős KTM-blokk, több mint 800 órányi kézi alumíniummunka és elektrolumineszcens fényezés.
A „hipercar” után „hiperbike” kifejezést is lassan megtanulhatjuk. A müncheni székhelyű Diamond Atelier ugyanis egy huszárvágással kikerülte a hagyományos custom szcénát.
A 2026-os Goodwoodi Sebességfesztiválon a nagyközönség is megcsodálhatta azt a rendszámos prototípust, ami nemes egyszerűséggel a nagy teljesítményű superbike-ok és az exkluzív hiperautók közötti egyre szűkülő szakadékot hivatott áthidalni. És hogy mi a titkuk? Tulajdonképpen az, hogy a srácok nem a könnyebbik utat választották. Ahelyett, hogy egy létező modellt aggattak volna tele prémium alkatrészekkel, tiszta lappal indultak. Először megalkottak egy teljesen új dizájnnyelvezetet, majd az egész mechanikát ehhez az elképzeléshez igazították.
A szíve egy KTM-blokk
A „szörnyeteg” szívét a KTM jól bevált, 1301 köbcentis LC8 V-kettes blokkja adja, amit egyenesen az 1290 Super Duke-ból emeltek át. A több mint 205 lóerős teljesítmény már önmagában is tiszteletet parancsol, és a DA#22-t kőkeményen a superbike-ok ligájába pozícionálja. Ehhez az erőhöz egy speciálisan kifejlesztett Wilbers futómű társul, egyenesen a Superbike-világbajnokság ihlette TYPE 46 RR első villával és egy egyedi hátsó gátlóval. Meggyőződésem, hogy a legszebb az egészben: a rendhagyó, kompakt elrendezés ellenére gondoskodtak arról, hogy a motor minden főbb alkatrésze szerelhető maradjon.
Nyolcszáz óra kézi alumíniummunka
Ami viszont a leginkább rabul ejti a szemet, az egyértelműen a kézzel készített alumínium karosszéria. Marvin Diehl, a KRT Framework mestere több mint 800 órát – igen, jól olvassák – töltött azzal, hogy minden egyes panelt egyedileg formáljon meg. Eltűntek a hagyományos naked bike-okra jellemző látható mechanikai elemek. Helyüket egy nagyon lerövidített, lebegő hatású farokidom, egy süllyesztett üvegpanel alá rejtett műszerfal és egy letisztult, szoborszerű fémburkolat vette át. A végeredmény egy olyan sziluett, amit ma egyetlen szériamodellnél sem láthatunk.
A klasszikus kézművesség mellett a legmodernebb technológiák is képviseltetik magukat, ami valahol el is várható egy ilyen volumenű projektnél. Az Aconity3D jóvoltából 3D nyomtatással készült a titán kipufogórendszer és a felső villahíd is. A Forma-1 inspirálta kapcsolók, a precíziós megmunkálású kezelőszervek, valamint az üvegablakos, megvilágított kuplungfedél csak hab a tortán. És ha már a villahídnál tartunk: egy apró, de annál beszédesebb részletként egy valódi gyémántot is elhelyeztek rajta, sterling ezüstbe foglalva. Ez nem csupán egy öncélú dekorelem, hanem egy finom, elegáns utalás a műhely nevére.
Fény, amit a fényezés ad
De talán a legvagányabb megoldás az, elektrolumineszcens fényezés. Ezt az exkluzív megoldást Alex Bloch (Stilbruch Lack) fejlesztette ki kifejezetten ehhez a prototípushoz. A varázslat abban rejlik, hogy elektromos áram hatására a speciális bevonat mélyvörös fényt bocsát ki, így maga a karosszéria válik fényforrássá, anélkül, hogy külső LED-ekre lenne szükség. A Diamond Atelier elmondása szerint ebből az egyedi festékformulából mindössze egyetlen litert kevertek ki valaha, amit az utolsó cseppig felhasználtak a DA#22-n. A felület reprodukálása tehát, mint olyan, teljességgel lehetetlen.
Bár a DA#22 egyelőre „csak” egy prototípus, a müncheni műhely egy ultra-exkluzív sorozat előfutáraként tekint rá. Ez a gép tulajdonképpen egy határozott válasz arra, hogy mit is jelenthet ma egy csúcskategóriás motorkerékpár. Nem csupán a végsebességet vagy a puszta luxust hajszolják, hanem zseniális arányérzékkel mutatják meg, hogyan hozhat létre egy teljesen új kategóriát a mérnöki tudás, a kézművesség és a dizájn szentháromsága.
