Négykeréken a negyedik dimenzióba – Amikor a Lexus szoborrá torzul
A brooklyni MSCHF művészcsoport a japán prémiumgyártó SUV modelljeit gyűrte és csavarta szürreális kiállítási tárgyakká az idei Armory Weeken.
Ha az ember az autóipari együttműködésekre gondol, a legtöbbször kimerül a képzelet a hímzett szőnyegekben, az egyedi varrású bőrülésekben vagy a szalonok üvegpalotájában átadott, logózott kulcstartókban. A brooklyni művészeti kollektíva, az MSCHF azonban régen túllépett a megszokott kereteken. Miután meghökkentették a világot a túldimenzionált rajzfilmcsizmáikkal és a morzsánál is kisebb mikroszkopikus táskáikkal, most olyasmibe vágták a fejszéjüket, ami már egy liftbe sem férne be: valódi, teljes méretű luxus SUV-kat formáltak át kortárs műalkotássá.
A New York-i Armory Week keretében a kollektíva a Lexus-szal bútorozott össze, hogy a japán márka két csúcsmodelljét – a teljesen elektromos RZ 450e-t és a hibrid RX 450h+-t – alávesse egy alapos, valós idejű virtuális tortúrának. A MOTOMORPHOSIS névre keresztelt projekt végeredménye pedig kevéssé emlékeztet a megszokott koncepcióautókra: sokkal inkább olyan, mintha egy 3D-s modellező szoftver került volna hirtelen súlyos létezési válságba.
Ahelyett, hogy a mérnökök szokásos, józan szempontjai mentén a hatótáv növelésén vagy a pohártartók ergonómiáján törnék a fejüket, az MSCHF alkotói puszta gyurmának tekintették a prémium acélt és karbonszálat. A szobrokat „Form Cars” névvel illették, bár a „Létezővé vált digitális hiba” megnevezés talán még közelebb állna a valósághoz.
A kiállított darabok közül a Kör-autó (The Circle Car) egy olyan RZ 450e, amelyet önmagába hajlítottak, megidézve az ókori uroborosz, a saját farkába harapó kígyó motívumát. Az első lökhárító itt közvetlenül a hátsó csomagtérfedélbe torkollik, zökkenőmentes fém fánkot alkotva.
A másik alkotás, a Csavart autó (The Twisted Car) pedig egy RX 450h+, amelyet úgy tekert meg a képzeletbeli kéz a saját tengelye körül, mint egy kinyomkodott vizes törölközőt. Az ajtók, a visszapillantó tükrök és az üvegfelületek egyetlen csillogó, szürreális dugóhúzóvá fonódnak össze.
A koncepció a klasszikus animáció aranykorának úgynevezett „squash and stretch” (összenyomás és nyújtás) technikájából táplálkozik – abból a látványból, amikor a rajzfilmhősök gumi módjára torzulnak el, ha teljes sebességgel a falnak rohannak. Csak éppen itt ez a rajzfilmes fázisrajz több mint két tonnát nyom, és nyolcvanezer dolláros árcédula tartozik hozzá.
A New York-i Chelsea Industrial kiállítóterében, közvetlenül a gyári, karcolásmentes testvéreik mellett parkoltatva a szobrokat, a kontraszt szinte groteszk. Míg a szériamodelleket arra tervezték, hogy hajszálpontos mérnöki precizitással suhanjanak az autópályán, addig ezek a mozgásképtelenné gyűrt fémtestek egyetlen centit sem tudnak megtenni. Mégis, a szobrokból olyan dinamizmus árad, mintha kétszáz kilométeres sebességgel száguldanának egyenesen a negyedik dimenzió felé.
Ez a projekt fittyet hány a hagyományos autóipari marketing szabályaira. Furcsa, teljesen vezethetetlen, mégis utánozhatatlanul fantasztikus. Egy dolgot azonban érdemes szem előtt tartani: a párhuzamos parkolást ezekkel a modellekkel senkinek sem ajánljuk.
