Lebegés a gravitáció felett: Amikor az otthonnak nincs padlója és plafonja
A londoni Of My Imagination stúdió a floridai Max Space Thunderbird nevű űrhabitatjához tervezett belsőt, ahol a Skylab öröksége és a 2001: Űrodüsszeia képi világa találkozik a többrétegű Kevlarral
Egyetlen Falcon 9 viszi fel összehajtva, pályán pedig a hússzorosára tágul. A belső teret nyolc szektorra osztották, és a súlytalanságban már a fény jelzi, mikor van reggel.
Képzeljük el azt a különös, szinte lebegő létezést, amikor belépünk egy szobába, ahol nincsenek szilárd földi támpontok. Nincs padló, amire megnyugtatóan letelepedhetnénk, nincs plafon, ahova lámpát függeszthetnénk, és még a megszokott, évezredes napi világossági ciklus sem igazít el bennünket abban, hogy mikor van nappal vagy éjszaka. A londoni Of My Imagination (OMI) designstúdió alkotói pontosan ezzel a rendhagyó, szinte filozófiai kihívással találták szembe magukat, amikor felkérést kaptak a floridai Max Space startup legújabb, Thunderbird nevű űrállomás-koncepciójának belső téri megtervezésére.
A feladat persze nemcsak mérnöki szempontból izgalmas, hanem emberileg és pszichológiailag is teljesen új gondolkodásmódot követel meg. Egy olyan környezetben ugyanis, ahol a „fent” és a „lent” fogalma végérvényesen értelmét veszti, a megszokott ipari formatervezési berögződéseket az alapoktól kellett újraírni.
A Thunderbird habitat technológiai alapelve a rugalmas, úgynevezett puha architektúrára épül. A sivatagi vagy hegyi expedíciók csúcskategóriás menedékhelyeihez hasonlóan kialakított modult meglepően kompakt formában, egyetlen SpaceX Falcon 9 rakétával indítják útnak a magasba. A pályára állást követően a szerkezet bonyolult, veszélyes űrbéli szerelés nélkül, szinte önműködően tágul eredeti térfogatának hússzorosára. Így jön létre az a 350 köbméteres, nyomás alatt lévő élőtér, amely méretét tekintve már összemérhető a Nemzetközi Űrállomás belső térfogatának egyharmadával. A többrétegű Kevlar burkolattal ellátott szerkezet a mérések szerint a szükséges biztonsági tényezők háromszorosát nyújtja, messze túlteljesítve a szigorú hőtani, nyomás-, rezgés- és mikrometeorit-védelmi szabványokat. Ez a megoldás komoly tömeg- és költségelőnyt biztosít a jóval merevebb, nehézkesebb modulokkal szemben.
Hagyományos felületek hiányában a tervezők a körkörös elrendezés mellett döntöttek, merítve a 2001: Űrodüsszeia vizuális világából és a korai Skylab építészeti örökségéből. A tér központi elemét egy többfunkciós berendezésmag alkotja. Mivel se padló, se plafon nincs, minden egyes falfelület felértékelődik és hasznosíthatóvá válik. A mozgást és a rögzítést ergonómikus fogantyúk, valamint egy peremhálós lábrögzítő rendszer segíti, így az asztronauták bármilyen szögben kényelmesen dolgozhatnak és pihenhetnek.
A gyűrű alakú elrendezést nyolc funkcionális szektorra osztották fel: a privát legénységi kabinok finoman elszeparáltan helyezkednek el a moduláris kutatóterületektől, a laboratóriumoktól, az edzőzónáktól és a küldetésirányítási egységtől. A tisztálkodási helyiségek diszkréten, válaszfalak mögött kaptak helyet, így a pontosan elkülönített zónák segítenek csökkenteni a mentális fáradtságot a hónapokig vagy évekig tartó küldetések során. A munkafolyamatok rugalmasságát a szabványosított, átrendezhető tárolórekeszek biztosítják, ahol a csővázas szerkezetet és a sínrendszert a legénység maga módosíthatja az aktuális tudományos feladatoknak megfelelően.
A mikrogravitációs életmód egyik legnagyobb próbája az emberi biológiai óra fenntartása. Mivel a természetes napfelkelte és napnyugta élménye a Föld körül keringve kimarad, a térben a fény veszi át az időjelző szerepét. A lágy, közvetett világítási stratégia mesterségesen szimulálja a napi ritmust, támogatva a legénység belső óráját, és egyben szinkronban tartja az űrhajósokat a földi irányítóközpont időzónájával.
Az emberi lépték és a pszichológiai jóllét szempontjából kulcsfontosságúak az olyan apró, finom részletek is, mint a textilalapú, személyre szabható pihenőfülkék, ahol a legénység tagjai elhelyezhetik otthoni fényképeiket, személyes tárgyaikat. A modul szívében kapott helyet a közösségi zóna is, ahol a konyha mellett élő növények emlékeztetik az utazókat a Földre. Mindezek koronájaként pedig egy pihenőterület négy nagy ablakán keresztül 360 fokos panoráma nyílik bolygónkra, megadva azt a ritka pillanatot, amikor a tájékozódási pontot és az otthon érzését maga a külső, kék Föld látványa nyújtja.
