Sokkolóan őszinte és pikáns humorral átszőtt színmű a Centrálban

A budapesti Centrál Színház Scherer Péter színművész emlékének ajánlja David Ireland kortárs ír drámaíró Az ötödik lépés című darabját. Puskás Dávid fordító-rendező eredetileg a közelmúltban elhunyt művésszel kezdte a hazai ősbemutató próbáit, amelyet az október 2-dikától Vecsei H. Miklós és Marton Róbert előadásában láthat a közönség.
David Ireland új sikerdarabja, Az ötödik lépés kitűnő példa arra, hogy hogyan lehet humorral feldolgozni a legnehezebb témákat. Szereplői, James és Mike az Anonim Alkoholisták gyűlésén találkoztak. Beszélgetéseik során jóval több rajzolódik ki, mint egy látlelet a függőségről: két férfi, két generáció, két ember, akiknek a sorsa most összeért, s a legkönnyebb és legnehezebb témák közt lavírozva elmosódik a határ segítő és függő, apa és fiú között. A szereplők gyarlósága és bizonytalansága mellett pengeéles humoruk észrevétlenül ragadja magával a nézőket.
„Az ötödik lépés humora polgárpukkasztó, nagyon brit. Olykor egészen feketébe hajlik, és sokszor szándékosan lép át olyan határokat, amelyeket a hétköznapi életben nem biztos, hogy átlépnénk – mondta Vecsei H. Miklós. Az első pár előadáson valószínűleg én is meg leszek szeppenve attól, hogy milyen mondatokat mondok majd ki a színpadon. De éppen ezt szeretem benne. Belekergetjük a nézőt egy szokatlan esztétikába, egy olyan világba, ahol néha már nem tudja, hogy szabad-e nevetnie. És szerintem éppen ebből a helyzetből tud megszületni valami váratlanul emberi. Mert amikor egy darab előbb megnevettet, aztán egyszer csak megmutatja, hogy valójában egy ember kétségbeesett kapaszkodásáról beszél, akkor a humor már nem csak poén. Valahogy közelebb enged ahhoz, amiről egyébként nehéz lenne beszélni.”
„David Ireland Az ötödik lépés című darabja, nemcsak közvetlen és váratlan fordulatokkal teli, de a legfontosabbat tudja, amit egy darabnak, mely a függőség nehéz témáját boncolgatja, tudnia kell: nagyon vicces – tette hozzá Puskás Dávid rendező. Az ellenállhatatlan humor és kémia, a két főszereplő közt, azonnal behúzza az embert, s nem is engedi el, míg le nem gördül a függöny. A mi produkciónknak itt Budapesten, azonban van még egy fontos szerepe. Scherer Péter humora, szeretete és töretlen akarata kísért el minket. Pepe fény volt a sötétben, hang volt a csendben.”