HIRDETÉS
Vadonatúj Kia K4 kombi.
Nem tudod levenni róla a szemed. Formabontó megjelenés és tágas belső tér, technológiavezérelt megoldások.
Fedezd fel!
Visszatér a McLaren M6GT, a szuperautók ősapja
Amikor az autóipar ikonikus pillanatairól, vagy éppen legendás szuperautóiról beszélgetünk, hajlamosak vagyunk csak a végkifejletre, a csillogó karosszériára és a lehengerlő adatokra koncentrálni. Pedig minden csúcsteljesítmény mögött meghúzódik egy vízió, egy sokszor őrültnek tűnő álom. Ha a McLarenre gondolunk szinte azonnal a kilencvenes évek posztereinek sztárja, a pillangóajtós, középen vezethető F1 ugrik be, ami aerodinamikai sziluettjével és félelmetes erejével újraírta a fizika szabályait. Azt azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a történet valójában huszonöt évvel korábban kezdődött. Bruce McLaren, a márka legendás alapítója ugyanis már akkor egy utcai szuperautóról álmodott, amikor a világ még egészen más ritmusban forgott.
Bruce McLaren utcai álma
Ennek az elszánt, már-már romantikus vágynak a fizikai testet öltése volt az M6GT. A márka M6A versenyprogramjából származtatott prototípus tulajdonképpen a McLaren utcai ambícióinak legelső iterációja volt. Nem csupán egy tesztpéldány a sok közül: maga Bruce McLaren használta napi szinten, ezzel járt a megbeszélésekre és az eseményekre. Akkoriban ez volt az ő személyes névjegykártyája. Azonban a történelem úgy hozta, hogy az utcai szuperautó koncepciója negyedszázadra parkolópályára került, mielőtt az F1 formájában végleg berobbant volna a köztudatba.

Most azonban, a Goodwood Festival of Speed apropóján a történelem kereke – szó szerint – fordul egyet. A McLaren Special Operations (MSO) részlege úgy döntött, hogy visszanyúl a gyökerekhez, és egy olyan restaurációs projektbe kezd, amely a hagyománytisztelet és az aprólékos mérnöki munka tökéletes szimbiózisa. A szó szoros értelmében az alapoktól építették újjá az M6GT-t, kizárólag a gyártó archívumában fellelhető eredeti karosszéria-öntőformákra és referenciaanyagokra támaszkodva. Céljuk nem kevesebb volt, mint elmesélni a McLaren teljes utcai örökségét.

Guruló időkapszula
Látva a részleteket kétséget kizáróan a végeredmény egy guruló időkapszula lett. A restaurált M6GT szigorúan hű maradt a saját korszakához: a géptető alatt egy korhű kisblokkos V8-as dolgozik, a hozzá tartozó sebességváltóval és a jellegzetes „tevepúp” hengerfejekkel. De a beltér és a dizájn az, ahol a kézműves mesterség igazán életre kel. A diófa váltógomb, az egyedi vinyl üléskárpitok mind a hatvanas évek eleganciáját idézik. A legkülönlegesebb talán mégis a fényezés: a törtfehér színt a hatvanas évek derekának hangulata ihlette. A zölden alapuló fehér színösszeállítás pedig egy finom, de határozott főhajtás az 1966-os M2B, Bruce McLaren legelső Formula–1-es autója előtt.

Goodwood: élő múzeum
A sors – és persze a McLaren marketinggépezete – remek komponista. Az idei Goodwoodon ugyanis nemcsak ez az egyetlen, páratlan M6GT gördül a közönség elé. A fesztivál afféle élő múzeumként és jövőbe mutató kristálygömbként is funkcionált. Ott lesz a hatvanas évek végi Can Am versenyautó, az M8A, a mester korai éveiből származó Austin 7 Ulster, és persze a későbbi ikonok: az F1 GTR, az Artura, és a 750S.
Hogy a múlt idézése mellett a jövő se maradjon el, itt debütál az MCL-HY is, amely a 2027-es csúcskategóriás hosszútávú versenyzési ambíciókat, valamint egy új, kizárólag ügyfeleknek szóló pályanap-programot is előre vetített. Sőt, egy vadonatúj, a jelenlegi kínálat csúcsát jelentő szuperautó is bemutatkozott. Mindent egybevetve, amit a McLaren idén Goodwoodba visz, az sokkal több egy puszta kiállításnál; egy letisztult, elegáns óda a motorsporthoz és az autóipari kiválósághoz. Egy történet, ami egy álommal indult, és úgy tűnik, sosem ér véget.
