Drónok harca

Némi pongyolasággal fogalmazva Tóth Árpáddal, a 4iG Nyrt. üzletfejlesztési igazgatójával a dróntörvény bejelentésének apropója hozott össze. Már az időpontegyeztetés maratoni telefonbeszélgetései is előrevetítették, hogy egy szerteágazó és sok kérdést felvető terület kerül górcső alá. Azonban a téma taglalása mellett, ahogy azt már más cikkeink esetében is megszokhatták, ebben az interjúban sem csak a szakmai vonalat mutatjuk be.

A pandémia okán Tóth Árpádnál találkozunk. Vendéglátónk kellemes meglepetéssel szolgál, ugyanis belépőként egy spontán drónbemutatót celebrált a nappalijába, és ez némileg képet is ad a repülő szerkezetek piaci komolyságát és választékát illetően. Árpád és fotós kollégám, aki szakmai vonalon érdekelt a téma összes rezdülésében, szinte azonnal egymásra találnak. Önkéntelen diskurzus alakul ki kettőjük között, amiben most nem osztanak nekem lapot, így félig-meddig kívülállóként hallgatom a drónhelyzet 21. századi jelenét és jövőképét felvázoló eszmecserét. Csak arra kell ügyelnem, hogy ne vesézzék ki a dolgot, mert akkor oda a kenyerem.

Árpád tökéletesen autentikus módon ábrázolja a kérdést, az ember azt hihetné, hogy egész életében ezzel foglalkozott, pedig nem. Munkássága egyik felét a közigazgatásban töltötte, majd három humán és egy közgazdasági diploma birtokában az IT kereskedelmi szektorát választotta későbbi hivatásául. A kihívások férfija, huszár, a Nemzeti Lovas Díszegység tagja, és elmondható róla, hogy némileg hobbista vasember is, hiszen imádja az outdoor sportokat. Falat mászik, sorra futja a félmaratonokat virtuálisan és ténylegesen is, és ha ez még kevésnek tűnne a jóból, akkor nyolc kerékpár áll a garázsában – a motorja mellett – további sportolási lehetőségként. Szóval, hogy stílusos legyek, nemcsak szakmai, hanem más oldalról is érdemes őt „körberepülni”.

Barna András (B. A.): Viszonylag szűkszavúan mutattalak be a bevezetőmben, de abból kitűnik, hogy két jelentős korszakra bontható a szakmai életutad.

Tóth Árpád (T. Á.): Húsz évet dolgoztam a központi közigazgatásban, amit én leegyszerűsítve csak úgy tudok aposztrofálni, hogy Németh Miklóstól napjainkig minden miniszterelnökkel fogtam kezet. Eredetileg Államigazgatási Főiskolát végeztem, és az idők folyamán további diplomákat szereztem. Ebben van történelem szakos tanári, politikaelméleti és egy közgazdászdiploma is. Azt gondolom, hogy a világszemléletemhez ez a négy végzettség megadta azt, hogy valójában mindent értsek, ami ma a világban történik.

B. A.: Adódik a kérdés: miért váltottál?

T. Á.: Az egy iszonyatosan strapás terület volt, miniszterek, államtitkárok mellett rengeteget dolgoztam, és egyszer csak úgy éreztem, hogy váltanom kell. 2006-ban álltam fel a Belügyminisztérium kabinetfőnöki székéből, és mentem át az informatika világába. De nagyon jó emlékként tekintek vissza arra a két évtizedre, hiszen rengeteg tapasztalatot szereztem, olyanokat, amiket a mai napig is alkalmazni tudok.

B. A.: Egy lehetőség miatt váltottál, volt valamilyen terved?

T. Á.: Hogy őszinte legyek, nem volt határozott karriercélom, amikor eljöttem. Egy véletlennek köszönhetően kerültem a 4iG egyik jogelőd cégéhez, a Humansoft Kft-hez, ami alapvetően határozta meg a mostani életutamat. Igazgatóként kezdtem a cégnél, és végigéltem a cég, illetve ma már csoport fejlődését. A 4iG Nyrt. üzletfejlesztési igazgatóként több olyan kiemelet projekt tartozik hozzám, ami meghatározó jelentőséggel bír a jövőt illetően, ilyen például a drónok elleni védekezés.

B. A.: Húsz év államigazgatás után mennyire volt nehéz átállni fejben erre a számodra új területre?

T. Á.: Én azt vallom, hogy az emberek alapvető gondolkodási módja harmincöt éves kor körül lezáródik, s onnan már nehéz jelentősen megváltozni. Én úgy jellemezném magamat, hogy „okos segítő jellem” vagyok. Ennek köszönhetően jól érzem magam, és sikeres vagyok abban, amit csinálok. A 4iG kiemelkedő magyar vállalat az informatikai, illetve ICT piacon, ahol a megrendelők problémáját először mindig megérteni szeretnék, és csak azután megoldani. Többek között ez az az attitűd ami sok versenytársunktól megkülönböztet minket.

B. A.: Szakmai oldalon ez a terület nem követel meg egyfajta speciális tudást?

T. Á.: Nekem nincs olyan feladatom, ami aktív informatikai tudást igényelne. IT specialistákkal és mérnökökkel dolgozom együtt, akik viszont a legmagasabb szinten értik a technológia hátterét ezeknek a termékeknek és szolgáltatásoknak. Az én feladatom az üzleti döntéshozatal támogatása. Ebben a szakmában nagyon fontos a korrekt kommunikáció. Az informatikában hihetetlen gyors az innováció és az amortizáció, ezért biztos, hogy amit ma kifejlesztenek, azt két év múlva felül kell írni. Ehhez pedig olyan emberek kellenek, akik párbeszédet folytatnak egymással. Nekem ez tetszik, és a kérdésedre azt válaszolhatom, hogy egy „kereskedőnek” nem kell speciális informatikai tudással rendelkeznie, a rendszerek lényegét kell ismernie. Egyébként hiszem és tapasztalom, hogy mindent meg lehet tanulni.

B. A.: Talán pont a dróntörvény elfogadásának napján beszéltünk először telefonon. Ezt a dolgot várták is meg nem is. Hogy látod a drónozás mai helyzetét?

T. Á.: A jogi szabályozás fontos mindenkinek. Ha a pilóta jogszerűen tud repülni, és az eszközöket is jól használja, az mindenkinek jó. Az a probléma, hogy a korábbi szabályozás egy drónok előtti időben született, így kvázi egy „szabadpiacról”, vagyis egészen pontosan egy ellenőrzések nélküli piacról most átléptünk egy ellenőrzött, korlátozottan szabad világba. Erre egy természetes folyamatként kell tekintenünk. Azt gondolom, hogy a jogszabályoknak a technológiával együtt fejlődve kell biztosítani, a megfelelő feltételrendszert. Ma a drónok esetében nem korlátozható fejlődésről beszélünk. Ezt csak kanalizálni lehet, mert elé nem tudsz gátakat tenni, csak mellé. Ugyanis ez egy annyira fontos és dinamikusan fejlődő üzletág, mint valamikor a mobil telefon volt. Ehhez, hasonló támogató és a szükséges garanciákat biztosító szabályozási keretrendszerre van szükség, mert nem túlzás azt sem mondani, hogy akár a jövőnk is múlhat ezen.

B. A.: Ezen megfogalmazásod lehet akár a 4iG Nyrt. hitvallása is a területre nézve?

T. Á.: A 4iG Magyarország egyik legnagyobb integrátor vállalata, amelyben a dróntechnológiával kapcsolatos eszközök kutatása, illetve fejlesztés is fontos terület. Számos kapcsolódó szegmensben is a piacvezető vállalatokhoz tartozunk, mint például a mesterséges intelligencia alapú fejlesztések, az adattovábbítás, a távérzékelés vagy a kíbervédelem. Ezért is döntött úgy a társaság igazgatósága, hogy szakmai befektetőként tulajdonosi részesedést szerez az egyedi drónokat gyártó Rotors & Cams Zrt.-ben. A vállalat egyedi gyártású eszközeiben nemcsak a legmodernebb technológiát vonultatja fel, hanem a legszélesebb felhasználási alternatívákat is. A közös munka célja, hogy szoros együttműködés alakuljon ki a pilóta nélküli repülő (UAV) eszközök informatikai fejlesztésében. Egyebek mellett disztribúciós partnerei vagyunk a Drone Hunter System (DHS) drónelhárító berendezések kifejlesztésével és gyártásával foglalkozó Fortuniónak is, tehát a piaci dinamikának megfelelően haladunk ezen a területen és keressük az együttműködést más hazai és külföldi partnerekkel.

B. A.: Él bennetek egyfajta jövőkép is a drónokkal kapcsolatban, hiszen ezek az integrációk ezt vetítik előre.

T. Á.: Két terület igazán fontos számunkra: az egyik a drónok munka célú felhasználása, a másik a drónok elleni védekezés. Másként fogalmazva a legális repülés szakmai fejlesztése és az illegális repülés elleni védelem minél hatékonyabb biztosítása. Azt gondolom, hogy nagyon nem kell magyarázni, hogy a hobbi pilóták egyre többen és egyre magasabb műszaki szinten hódítják meg a légteret. Aki reptetett már drónt, azt tudja, hogy ez nagyon magába tudja szippantani az embert, aztán mindig többet és jobbat akar. Emellett a professzionális felhasználások volumene is dinamikusan fejlődik. Azért van szükség a megfelelő jogi szabályozásra, mert ez a bővülő aktivitás, egyre nagyobb terhelést jelent magára a légtérre, ahol a repülés, a légiközlekedés biztonságának garantálása a legmagasabb prioritást kell, hogy élvezze, emellett a drón technológiában rejlő előnyök mellett számos kockázatot is magában rejt, ezeket pedig kezelni kell.

A drónok típusaiban és minőségében jelentős eltérések vannak a piacon, az alapvetően hobbi célra készült eszközök ára néhány tízezer forinttól több százezer forintig is terjedhet, de a professzionális drónrendszerek tekintetében egy-két milliótól sok tíz milliós nagyságrendet is elérheti a beszerzési költség. Például ez a négyrotoros, amit elhoztam megmutatni, hárommillió forintba kerül. Ha ezt valaki csak egymaga használja, biztos lehet benne, hogy két-három év múlva teljesen leamortizálódik, és az eredeti ár töredékét sem éri. Ezért a piacon egyre több olyan vállalkozás jelenik meg, amelyek különféle dróntechológián alapuló szolgáltatást kínálnak, például a távérzékelés, térinformatika területén, vagy akár a mezőgazdaságban. A speciális felszereltségű eszközökkel olyan megbízásokat lehet elvállalni, amelyekkel a lehető legjobban le lehet kötni a kapacitást, és így már létrejöhet egy nyereségesen is eredményes vállalkozás.

A drónozással azért is kell nagyon komolyan foglalkozni, mert 2022-re a prognózisok szerint az Európai Unióban kétszázezer új munkahelyet fog teremteni. De mondok mást is: a drónokkal megvalósulhat a háromdimenziós szállítás és közlekedés, ami már nem is annyira jövő idő. Ha például egy vérszállítmányt nem a közúton kell eljuttatni, hanem a levegőben, az nagymértékben tehermentesíteni fogja az utakat, mint ahogy az is, ha egy futárcég integrálja tevékenységébe a drónkultúrát.

B. A.: Az eszköz előnyeihez és felhasználási lehetőségeihez nem fér kétség. Azonban a dróntörvény kapcsán az érintettek elsősorban a korlátozásokat emelik ki, valamint a drónok „tömeges” elterjedése felvet személyiségi és biztonsági kérdéseket is. Mi erre a válasz?

T. Á.: Szabályozottság nélkül ebben a zsúfolt világban nem lehet élni. Nyilván meg kell nézni, hogy miket akarunk megvédeni. Egészen biztosan, elsősorban a személyiségi jogokat. A magánéleti intimitás mindenki számára elvárható, ha valaki a kávéját issza a teraszán, ne nézzen farkasszemet vele egy drón, és mondjuk ezt ne közvetítse élőben valamelyik social media platformon. Erre biztosan kell szabályozást alkotni, a privát szférához mindenkinek joga van.

A magánszféra mellett persze vannak a hivatalból védendő stratégiai pontok és kritikus infrastruktúrák is. A Százhalombattán lévő olajfinomítóba be lehessen repülni? Ne! A közjogi méltóságok irodái vagy lakóhelye fölé be lehessen repülni és ezeket állandó megfigyelés alatt tartani? Nem! Ha ezeket tiltjuk is, még mindig marad bőségesen hely mind jogi, mind pedig fizikai értelemben arra, hogy repülni lehessen.

További kérdés, hogy akarjuk-e, hogy a pilóta szakképzett legyen, és amit csinál, azt jól csinálja. Nyilván ez egy fontos szempont. Egy kisebb drón, egy kis felszereléssel kb. két kilót nyom, és ha ez becsapódik valahová, akkor kárt vagy balesetet tud okozni. Egy ötven köbcentis motort is csak jogosítvánnyal lehet vezetni, de már a kerékpár-jogosítvány is képbe került, akkor miért gondoljuk azt, hogy egy ilyen eszközt alapvető hozzáértés, tudás és gyakorlat nélkül lehessen reptetni. Szóval szükséges a jogi megoldás, hozzátéve azt is, hogy a szakma szerint az új magyar szabályozás, a drónos normarendszer bizonyos értelemben bonyolult és emiatt az engedélyezési eljárás hosszadalmas is. Ez a hazai szereplők számára egyfajta piaci korlátot, iparági hátrányt jelenthet a nemzetközi összehasonlításban.

B. A.: Hogyan védjük meg akár a privát szférát, akár a fontos objektumokat?

T. Á.: Számos eszköz és technikai lehetőség van ma már erre a piacon, amelyek a megrendelők idényeihez igazítható védelmet biztosítanak. Drónvédelem szempontjából ugyanis más igényei vannak egy magánfelhasználónak, mint egy vállalatnak, vagy a rendvédelmi, terrorelhárítási szerveknek, esetleg a hadseregnek. Míg a polgári felhasználásban elsődleges, hogy a drónok ne tévedhessenek tiltott területre, mert például balesetveszélyessé teszik egy reptér működését, vagy zavarják a kertben töltött családi pihenést, addig a védelmi oldal részéről inkább az a fontos, hogy kezelni tudják a kockázatot, be is tudják azonosítani a légtérsértő drónt és ha kell a pilótát is. Katonai szempontból pedig az is felmerülhet, hogy a tiltott területre tévedő pilóta nélküli eszközök megsemmisíthetőek legyenek.

A gyártók is felismerték az eltérő igényeket, és minden szegmensben kínálnak megoldást a problémákra. A legújabb fejlesztésű termékekben például már van egy olyan plusz frekvencia, amin – az, akinek erre jogosítványa van – át tudja venni a drón irányítását és ezzel megakadályozza a berepülést, vagy magához rendeli a drónt. Mivel a polgári drónok csak kis távolságban és rövid ideig repülnek, ezért az elhárításra rendelkezésre álló idő igen rövid, ezért a válaszreakcióra hihetetlenül kevés az idő.

B. A.: Akkor van ezeknek értelmük?

T. Á.: Nyilván a kiragadott példák mind a lehetséges eszköztár részei, mögöttük számtalan fejlesztés áll. A 4iG Nyrt-nél mi is több drónnal kapcsolatos K+F fejlesztést viszünk. Például UAV detektálás, beazonosítás, gyártmány típus szerinti azonosítás, etikus elvétel lehetősége és mindezek napra kész frissítése. Mondhatnám, hogy a sor szinte végtelen. Külön speciális K+F fejlesztési csomagunk van a drónok agrárterületen történő hasznosítására, a kártevők azonosításától, a precíziós permetezésig. Ezek mindegyike ma aktuálisan futó program, amelyeket egyetemi tanszékek bevonásával végez a cégünk. A mezőgazdaságba az informatika már évekkel ezelőtt berobbant. Például vezető nélküli, GPS vezérlésű traktorok szántanak, és ez még csak a kezdet. Véleményem szerint minden, ami ma a világot előre viszi jelen pillanatban az az informatikára épül. Napjainkban indult meg az 5. ipari forradalom, a robotika.

B. A.: Honnan kapjátok az ötleteket egy-egy termék fejlesztéséhez? Vagy az igény az elsődleges?

T. Á.: Azt gondolom, hogy a legnagyobb ötletgazdák a tudományos egyetemek, a tanszékek. Az oktatógárda számára kötelező a kutatásokban való részvétel, és ők hihetetlenül sok dolgot látnak hazai és nemzetközi szinten. Éppen ezért szinte majdnem minden kutatás-fejlesztési programunk egyetemi lábra is támaszkodik. Ez a kombó rendkívül jól tud működni. Például a kórházak gyógyszerellátási szisztémájára lefejlesztettünk egy rendszert, amely betegre (ágyra) és tablettára lebontva adagolta és készletezte a gyógyszerket. Hatékonysággal és szakszerűséggel komoly pénzeket lehetne megtakarítani. Tudtommal, az „okoságy” még nem került bevezetésre, de a mesterséges intelligencia orvosi területen történő bevezetése a küszöbön áll.

B. A.: A 4iG Nyrt. nem lát ebben a védelmi piacban fantáziát?

T. Á.: De igen. A drónok alkalmazása és a drónvédelem két jelentős terület, amely napjainkban a védelmi ipar egyik fókuszpontja. Ebben jelentős potenciált látunk és egyértelműen szeretnénk meghatározó részt vállalni a feladatokból. A magánfelhasználástól az ipari, vagy a védelmi területen is több megoldással rendelkezünk.

B. A.: Rengeteg dolog szóba került már, és tegyük hozzá: sokkal több van ebben a technológiában, mint azt bárki is gondolná. Mi idehaza hogyan állunk? Nem a szupermarketek és szaküzletek kedvtelési faktorára gondolok, hanem például arra, hogy mekkora az általad említett agrárpiac mint potenciális terület, mennyire néz előre ez a szektor ebben a kérdésben?

T. Á.: Rengeteg K+F-es fejlesztésnél alapfeltétel, hogy a létrehozott terméknek piacképesnek és eladhatónak kell lennie, nemcsak itthon, hanem Európa-szerte. Ezért sem véletlen, hogy bevásároltuk magunkat a Rotros & Cams-be, az egyedi drónokat gyártó vállalkozásba. Látni kell, hogy hatalmas megtakarításokat lehet elérni a drónok alkalmazásával, mondjuk egy térképészeti felmérésnél, ahol emberek járnak be óriási területeket tájolókkal. De mondok mást: egy vasúti töltés, egy sinszakasz lézerszkennerrel történő bemérése után az alkalmazott szoftver jóformán másodpercek alatt, milliméterre megmondja, hogy mekkora eltérés van a vaspályában és hol kell javítani, vagy cserélni a sineket. A légi felméréssel gátakat lehet felügyelni. Ez a technológia verhetetlen gyorsaságú. Az adatokat, a pontfelhőt a légi eszköz rögzíti, majd az utána következő szoftveres analízis szinte korlátlan lehetőségeket kínál. A kidolgozott eljárások konvertálható más területekre, például a magasfeszültségű légi vezetékek vizsgálatára is. Ezeket a példákat csak azért hoztam fel, mert emberi erő felhasználásával ezek a munkák több napig is eltarthatnak, mindeközben a drón repül tíz-húsz kilométert, és a kép a szó valós és átvitt értelmében rögtön a kezünkben van. És ami nagyon fontos: az emberi tévedés lehetősége teljesen kizárt.

B. A.: Az alapkérdés végül is az volt, hogy ezt a lehetőséget felfedezte-e a piac, van-e rá igény. És ha van, akkor lesz ebből egyfajta bumm?

T. Á.: Én száz százalékig biztos vagyok benne!

B. A.: A világon vannak már úgynevezett „bummocskák”, a mi online oldalunkon is számos kezdeményezésről beszámoltunk már, például, hogy drónok végzik a csomagküldést. De a továbbiakban mi idehaza hogyan állunk ezzel a kérdéssel?

T. Á.: Fejben, szürkeállományban nem vagyunk lemaradva. De a racionalitást nem hagyhatjuk figyelmen kívül, meg kell érteni, hogy nem éri meg olyan technológiákat kifejleszteni, amelyeket valahol már kifejlesztettek, hiszen általában a fejlesztéshez képest töredék áron megvásárolható a kész produktum. Mondok egy példát: árvízitöltés vizsgálat, ezekhez mára megvan az eszköz, a szoftvert csak meg kell venni és szolgáltatók állnak rendelkezésre, ami igazából nem óriási költség. Ahhoz képest egészen biztosan nem, mintha mondjuk ehhez a munkához meg kellene vásárolnunk egy halom terepjárót, az üzemeltető humán erőforrásról nem is beszélve. Tudomásul kell venni, hogy az emberi hiba aránya a legmagasabb a precíziós munkák során. Szomorú példa a kolontári vörös iszap katasztrófa. Ha lett volna a vörösiszap-tározónál légi gátvizsgálási rendszer, akkor centiméterre mérhető lett volna a gátmozgás, elkerülhették volna a katasztrófát. Ezek matematikai tények, nincs mit vitatkozni rajtuk.

B. A.: Őszintén szólva nem is tudom, hogyan kellene feltenni a következő kérdést. Talán kellőképpen szofisztikált vagyok, ha úgy teszem fel, hogy mekkora az érdeklődők és a fejlesztők piaca együttesen. De pestiesen szólva: mekkora a kapás ezen a területen?

T. Á.: 2019 novemberében a Várkert Bazárban megrendezett drónkonferencia a legnagyobb szakmai összejövetel volt az országban, ahol vérprofi fejlesztésekkel és termékekkel lehetett találkozni. A szakmai érdeklődés hatalmasnak bizonyult, képviseltette magát a rendőrség, a katasztrófavédelem, a vízügy és a katonaság is, hogy csak néhányat emeljek ki, és akkor még nem beszéltem egyéb érintett területekről. Dugig volt ez a konferencia gyártókkal, fejlesztőkkel és érdeklődőkkel, és ez alátámasztja a véleményemet, ami az egész eddigi beszélgetésünk mottója is lehet, hogy óriási potenciál rejlik ebben az eszközben. Nagyon fontos problémában várható áttörés, ez az energiaellátás. Ma a drónok hasznos súly helyett akkumulátort cipelnek, ez az Achillesz sarkuk. Pár hónapja jelentették be, hogy ipari méretekben képesek Grafén (grafit) alapú akkumulátorokat gyártani, amely megoldást hoz, minden elektromos működtetésű jármű számára.

Még órákon át beszélhetnénk róla.

B. A.: Szálljunk le a drónnal, és szálljunk fel a lóra! A Lovas Díszegység tagja vagy, de viccesen úgy is kérdezhetném: ez amolyan képletes kötelék az államigazgatással?

T. Á.: Még a Belügyminisztériumban dolgoztam, amikor az egyik kollégám, aki tudta, hogy lovagolok, a figyelembe ajánlotta a lovas rendőrséget, ahol sokszor küzdöttek azzal, hogy kevés az ember, aki reggel lemozgatja a szolgálati lovakat. Elmentem az akkori parancsnokhoz egy tesztlovaglásra, és egy hét múlva már kezdtem is. Ennek már harminc éve. Imádom a lovakat, de tartani nem tartanék, mert az óriási felelősség. Ez egy életformává is vált nálam az elmúlt három évtized alatt, és mára mondhatom, hogy a lovas díszegység részesévé is váltam. Sokan nehezen hiszik el, de én nap mint nap négy órakor kelek, irány a Mosonyi utca, innen már dolgozni megyek. Szeretek hajnalban kelni, jó így élni.

Írta: Barna András | Képek: Hilbert Péter, Tóth Árpád (ha lesz huszár fotó, akkor Zsigó Blanka)