„Az életed a stílusod”

Agnes Silka kollekciói rendre teret kapnak lapunkban, és ez a hagyomány ezúttal is folytatódik. Most azonban az oldalakon átívelő „divatbemutatóban” lesz egy kis csavar is. Ez alkalommal ugyanis nemcsak a fantasztikus ruhakölteményekben gyönyörködhetnek olvasóink, hanem betekinthetnek az izlandi kampányfotózás kulisszái mögé is. Ebben a különleges, „országnyi méretű” backstage-ben Ágnes fia és tulajdonostársa, Kanizsai Tibor lesz az idegenvezetőm, aki évek óta szervezi és koordinálja ezeket a cseppet sem szokványos turnékat.

Tiborral az Andrássy úti szalonban találkozunk. Az üzletben a fénygömbökbe álmodott fagyöngy-dekoráció már az ünnep hangulatát közvetíti. Izland vulkánokkal és gejzírekkel tarkított földrajza jól rímelt a kampányfotózás helyszínválasztásával, ezért is döntöttünk az ország mellett immáron másodjára – kezdi a visszatekintést Tibor. – A táj kietlensége ezúttal is olyan fantasztikus hátteret festett a fotók köré, hogy nem volt kétséges számunkra, hogy visszajövünk, hiszen megannyi kiaknázatlan lehetőség vár még itt ránk – majd hozzátette: –, és egy izlandi fotózást csak egy izlandi fotózással lehet felmúlni.

Barna András (B. A.): Induljunk el a kályhától: mikor szoktátok eldönteni, hogy melyik lesz a következő fotózási helyszín?

Kanizsai Tibor (K. T.): Erre most nagyon konkrétan emlékszem: amikor márciusban hazafelé jöttünk a Seychelle-szigeteki fotózásról, a repülőgépen. Szinte még be sem fejeztük az előző projektet, de már azon gondolkoztunk, hol lehet majd a következő.

B. A.: Miért döntöttek ismét Izland mellett? Hiszen ott már jártatok egyszer…

K. T.: A legfontosabb cél mindig az, hogy fejlődjünk és próbáljuk felülmúlni önmagunkat, ez esetben a tavalyi téli kampányfotózásunkat, amikor eléggé magasra tettük a lécet. Egy évvel ezelőtt olyan szürreális dolgokat csináltunk meg és vittünk véghez, és a varázslatos közeg annyira magával ragadta a stábot, hogy ez igencsak feladta a leckét. Akkor jöttünk rá, hogy ha Izlandot akarjuk felülmúlni, akkor ez csak Izlandon lehetséges. Ezt viszont csak még alaposabb szervezéssel, még több munkával és talán olyan helyszínekre való eljutással tudjuk valóra váltani, ahova korábban a helyismeret hiányában nem jutottunk el. Ezért felfogadtunk egy helyi idegenvezetőt, aki némileg paradox módon magyar volt. Alapvetően abban teljesen biztosak voltunk, hogy olyan helyeken akarunk fotózni, ahol tavaly nem, már csak azért is, mert teljesen más hangulatú anyagot akartunk készíteni, hiszen a mostani kollekciónak egészen más a mondanivalója is. Talán kevesen gondolják végig, és kevesxsyen tudják, hogy mély érzelmi kötődés van a ruhák és a képi anyag között.

B. A.: Kinek a kezében összpontosul a lebonyolítás operatív része? A tiedben?

K. T.: Most már évek óta én rendezem le ezt, és ez idő alatt kellő rutinra is szert tettem. Tudom, hogy mik azok a szempontok, feladatok, amikre figyelni kell, és milyen hibákat nem szabad elkövetni. Ma már megvan a kellő szintű tapasztalatom, ami szükséges ahhoz, hogy egy ekkora stábot felelőségteljesen ki lehessen utaztatni a világ másik oldalára. Másfelől imádom ezt csinálni, imádom szervezni – mások szerint nem is csinálom rosszul –, és talán éppen ezért sem akarom kiengedni a kezeim közül ezt a dolgot. Másfelől pedig azért sem, mert egy ekkora csapatban kell, hogy valaki teljesen átlássa a helyzetet, amolyan showrunner legyen és az adódó kérdésekre mindig válaszokat tud adni. Mindazonáltal viccesen sokszor szoktam mondani: az én szerepem a stábban a „leghaszontalanabb”, hiszen nem én vagyok a fotós, a fodrász, a sminkes és nem utolsósorban a modell sem, akik az összegészet nézve a legfontosabb szereplői egy ilyen projektnek.

B. A.: Említetted, hogy a ruháknak mondanivalójuk van. Ezt kifejtenéd?

K. T.: Amikor ez az interjú megjelenik, nagyjából akkor indul el a kampányunk, melynek címe, üzenete, „Az életed a stílusod”, és fókuszában az elfogadás áll. Ez egy sokakat foglalkoztató téma manapság, de legtöbbször üzleti és marketingszempontból foglalkoznak vele a cégek. Mi más oldalról fogtuk meg ezt ezt az egészet, ami túlmutat a pusztán nemi identitás kérdésén, sokkal szélesebb körben tekintünk erre, mélyebbről jön, és ezért mondtam azt is, hogy sokkal érzelmesebb oldaláról közelítettük meg ezt a témát. A kampányunk középpontjában is ez áll, és a helyszínválasztás is ennek szellemében történt.

Egyedi ruhákat készítünk, hiszen minden ember más, nincsen két egyforma alkat, és kinek-kinek más színek állnak jól, hogy csak két szempontot említsek. Mi tökéletesen személyre szabjuk a ruháinkat. Nemcsak a kreáció kifogástalanságán van a fókusz, hanem megmutatjuk azt is, hogy az egyedi viselet a belső energiák kiszabadításáról, a lélek megmutatásáról is szól. Ha párhuzamot akarok vonni e filozófia és Izland között, akkor azt mondom: ott éreztem meg azokat az energiákat, amiket ez a szellemiség tükröz. Ez a sokadik dolog, ami nagy szerepet játszott abban, hogy ismét visszamenjünk Izlandra.

B. A.: Olyan átszellemülten beszélsz, hogy szinte már azt gondolom, nem is a ruhákról beszélünk, hanem valami sokkal magasztosabbról.

K. T.: Van ebben némi igazságod, hiszen az említett kampányunk, az „Az életed a stílusod” is valahol erről szól. Négy elemre épül föl: a földre, a vízre, a tűzre és a levegőre, s melléjük négy karakter társul, mindnek mondanivalója van, és egy olyan üzenete, ami a szó valós és átvitt értelmében is nyomot hagy a világban, és nem feltétlenül csak materialista vagy fenntarthatósági, hanem lelki és érzelmi oldalról is. És ha most visszatérünk Izlandhoz, akkor azt látjuk, hogy ezeknek az elemeknek az esszenciája mind ott van ebben az országban – a tűz a vulkánok, a víz a vízesések, a föld elképesztő textúrái által. A táj magával ragadja az embert, és túl intuitívnak sem kell lenni ahhoz, hogy bárki bele tudja élni magát ebbe a – némi képzavarral élve – valós álomvilágba. Ehhez persze kétségtelenül szükség van arra, hogy hagyjuk magunkat önmagunkban elmélyülni, és persze arra is, hogy olykor térjünk le a megszokott turistaútvonalakról.

B. A.: Az emberek az egyértelműséget szeretik. Szerinted átmegy ez az üzenet?

K. T.: A csapatunk ezen dolgozott, ami már nyilván egy kommunikációs és marketingkérdés is. Ugyanakkor az egész kampány akkor fog értelmet nyerni – és nagyon bízunk ebben –, ha jól át tudjuk adni az „Az életed a stílusod” szlogent és annak üzenetét.

Az említett négy elemhez ismérvek kapcsolódnak: az egyikhez a sors, a másikhoz a szív, harmadikhoz a komfortzóna, a negyedik pedig a materialista dolgokat szimbolizálja. Nagyjából minden ember ebből a készletből gazdálkodik a mindennapjaiban – persze eltérő arányban és hangsúllyal. Ennek a négy elemnek az ismertetőjegyeiből áll össze az ötödik elem: a Silka.

B. A.: Ez az érzület, aminek a kivonatát most felvázoltad, megjelenik a kollekció egyes darabjaiban is?

K. T.: A kampány üzenete, az irány megfogalmazása anyuval közös döntés volt. Innentől kezdve az ő számára, aki a ruhákat alapvetően megálmodta, szinte elkerülhetetlen volt, hogy ezek az elemek visszaköszönjenek a kreációiban, és az is, hogy ebbe „Az életed a stílusod” lényege és karakterei belesimuljanak.

B. A.: Egyébként egy ilyen fotózásnak az operatív része miből és hogyan áll össze?

K. T.: Millió apró, látszólag evidens dologból, de a világ másik végén nem hagyhatsz nyitott kérdéseket, hiszen nincsen helyismereted és a környezet is idegen. Szóval a szervezés részében ugyanolyan mértékben nyom a latban, hogy ki vegán és ki nem, mint az, hogy az egyes helyszínek között milyen autókkal kell közlekednünk, vagy hogy mindenkinek legyen biztosítása. Ez utóbbival sajnos élnünk is kellett, hiszen anyut az egyik fotózási helyszínen ledobta a ló. Egy ilyen projektben egy emberként dolgozunk, segítjük egymás munkáját, kicsit olyanok vagyunk, mint egy felhőben repülő seregélyraj. És ez jó, nem is lehetne felelősségteljesen másként csinálni, mert itt mindenkinek mindenkire vigyázni kell.

A másik nagyon fontos dolog és szempont, hogy a mi ruháink egyediek, nem technikai darabok, és főleg nem izlandi környezetre lettek tervezve, vagy arra, hogy mondjuk egy gleccser tetején sétáljon benne a modell. Nyilván abszurd, hogy valaki egy jégmezőn tűsarkúban áll, ahova mások szöges bakancsban mennek. Mi ezeket a darabokat azért visszük egy ilyen helyszínre, mert ott látványosak, és ott látjuk bele azokat az emóciókat, amiket megfogalmaztunk. Tehát számomra Izlandon például az volt az egyik fő szempont, hogy ne kelljen mondjuk két órát gyalogolnia a tizenegy fős stábnak – amelynek nagy része lány –, mire eléri a kiválasztott helyszínt. De a leggondosabb logisztika és tervezés ellenére is történhetnek balesetek vagy nem várt események.

B. A.: A lovasbalesetre gondolsz?

K. T.: Arra is, aminek minden pillanata szó szerint beleégett a retinámba. Kipróbált lovakkal és lovászokkal voltunk együtt, akik számtalan olyan eseményen asszisztáltak már, ahol fotóztak, most a ló mégis megijedt a derítő visszavert fényétől, és megbokrosodott. A szerencse a szerencsétlenségben az volt, hogy amikor anyu leesett a lóról, akkor egy füves részre esett. Ha mindez öt méterrel odébb történik, nem ússza meg két bordatöréssel és zúzódásokkal. Egy ilyen helyzetben hiába vagy te a csapatfőnök, nem tudod érzelmileg félretenni azt, hogy itt a saját édesanyád a sérült. És láttam a stábon, és nagyon jólesett, hogy megértik ennek a pillanatnak az érzelmi jelentőségét. Csak akkor lélegeztünk fel némileg, amikor láttuk, hogy nem túl nagy a baj, a sérülések nem életveszélyesek. A mentő – nem tudom, hogy csinálták – tíz perc alatt megérkezett, miközben a kórház, ahová elszállították, másfél órára volt.

A másik idei nagy kaland – persze ilyenre többé-kevésbé lehet számítani Izlandon – a vulkáni aktivitás fokozódása volt. Mindenkin érezni lehetett, hogy ez most komoly aggodalomra ad okot. Mi sem voltunk nyugodtak, hiszen nem lehetett tudni, hogy miként érinti majd a hazautazásunkat. Elképesztő volt belegondolni, hogy még két nappal korábban Grindavíkban voltunk, azon a településen, amelynek lakóit később villámgyorsan evakuálták.

B. A.: Azt a szokásos módon, már hazafelé eldöntöttétek, hogy hol lesz a következő kampányfotózás helyszíne?

K. T.: Nem, rendhagyó módon ezt már ott eldöntöttük. Ugyanis pont a vulkánkitörés miatt számos utat lezártak, ezért nem a sziget szélén, hanem a belsején mentünk keresztül, és olyat arcát láttuk meg Izlandnak, hogy kétség sem férhet hozzá, a következő fotózásunk is újból itt lesz. De ha nagyon meggondolom, még annyi szépség van itt, hogy többször is visszajöhetünk ide fotózni úgy, hogy soha nem leszünk kétszer ugyanazon a helyen.

Írta: Barna András, | Képek: Silka