A hosszú, kényszerű szünetet követően lassan egy hónapja, hogy Budapest színházai újra megnyithatták kapuikat.
Minden színház új, a nézőket érintő belépési- és viselkedési kódexet adott ki, amelynek betartása kötelező.
Ahol ez fizikailag megoldható, több úton lehet megközelíteni a nézőtér szintenként és oldalanként elkülönített szektorait és persze maszk nélkül vagy hőemelkedéssel nem nyerünk bebocsáttatást az épületbe.
A bejáratok közelében, jól láthatóan elhelyezett kézfertőtlenítők várják, hogy mindenki használja őket. Az előadás végén, távozás előtt kedves hang mondja el, hogy mikor melyik szektor távozhat, így is csökkentve a fertőzés terjedésének veszélyét.
A színházak közül kinek így, kinek úgy, de mindenkinek meg kellett küzdenie a vírus okozta nehézségekkel. Szinte minden nagy színházunkban felütötte a fejét a kezdés előtt vagy után a fertőzés.
Volt, ahol még az évadkezdés előtt bejelentették, hogy a társulat egy tagjánál kimutatott vírus következményeképp két héttel elhalasztják az első előadást, másutt egy héttel a bemutató előtt, majd két nappal utána is tesztelni kellett a teljes társulatot a folytatás lehetőségéért, egy következő helyen pedig, ahol az egyik főszereplő tesztje lett pozitív, a szereposztás átszervezésével és beugrással valósulhatott meg a bemutató. 
Lényeg azonban az, hogy a szezon a legtöbb helyen elindult és a kisebb-nagyobb akadályok ellenére az előadások a tervek szerint megvalósulhatnak.
Az első idei bemutató, ahová eljutottunk, a Budapesti Operettszínház La Mancha lovagja című előadása. A Cervantes klasszikusából készült musicalt újszerű rendezéssel és koreográfiával, hármas szereposztásban mutatta be a színház, s bár a körülmények semmiképp sem voltak nyugodtnak mondhatóak, a sikert mi sem mutatja jobban, mint hogy a nézők kérésre a vírus felbukkanása miatt elmaradt előadásokat már most, október elején pótolni kell. Aki szeptemberben lemaradt róla, október 7. és 11. között megtekintheti a Budapesti Operettszínház Nagyszínpadán.
