MVRDV: A kulisszák mögé enged be a modernizált torinói GAM

Vannak épületek, amelyek saját korukban a jövőt jelentették, de az évtizedek és a szigorodó szabályzatok szép lassan rájuk kényszerítették a maguk béklyóit. Torino Modern és Kortárs Művészeti Galériája (GAM Torino) pontosan ilyen: az 1959-ben átadott, Carlo Bassi és Goffredo Boschetti által tervezett épület a maga idejében a modern gondolkodás netovábbja volt.

Diagonalitásával szembement a város ortogonális utcaszerkezetével, hogy egész nap egyenletes fényt kapjon, belső tereit pedig a szabadon alakítható alaprajz jellemezte.

Aztán jöttek a tűzvédelmi előírások, a bezárt felülvilágítók, a gipszkarton falak és a bambusszal benőtt, elkerített múzeumkert – a transzparencia pedig végleg elveszett.

A holland kéz: nem átír, hanem megtisztít

A holland MVRDV építésziroda és az olasz Balance Architettura közös, nemzetközi tervpályázaton nyertes koncepciója nem akarja megerőszakolni a múltat. Inkább megtisztítja azt.

A tervek radikálisan leszámolnak az utólag felhúzott belső válaszfalakkal, visszaadva a galériák eredeti, tágas és világos karakterét. A külső homlokzatot elcsúfító menekülőlépcsőket eltüntetik, és az épületen belül, az eredeti lépcsőház tükörképeként építik újjá.

A kiállítóterekben egy zseniálisan egyszerű, a szerkezeti oszlopok közé feszített sínrendszert alakítanak ki. Erről a mennyezeti hálóról lógathatók le a mozgatható falak, térelválasztó függönyök és installációs modulok, így a múzeum munkatársai gyakorlatilag gipszkartonozás és porolás nélkül, órák alatt teljesen át tudják szabni a galériák képét az aktuális tárlat igényei szerint.

Ahol a raktár is kiállítótérré válik

A legnagyobb és leglátványosabb beavatkozás a földfelszín alatt történik. A GAM Torino alagsorát úgynevezett nyitott raktárrá (open storage) alakítják át. Ez a múzeumi megközelítés a látogatóknak teljes betekintést enged a kulisszák mögé: a teljes műtárgyállomány láthatóvá válik, nem csak az a töredék, ami a falakra kerül.

Ezzel a torinói intézmény olyan úttörők táborához csatlakozik, mint a rotterdami Depot Boijmans Van Beuningen – szintén az MVRDV munkája – vagy a londoni V&A East Storehouse.

Üvegfolyosó a város és az egyetem között

A múzeum alatti diagonalitást kihasználva egy új, üvegezett sétatér is létrejön, amely nemcsak természetes fényt enged a mélybe, de éjszaka sejtelmes fénnyel világítja meg a felette elhaladók útját. Ez a passzázs ráadásul funkcionális rövidítésként összeköti Torino belvárosát a Műszaki Egyetemmel és az OGR Torino kulturális központtal, így a múzeum organikus részévé válik a napi városi nyüzsgésnek.

A fenntarthatóság jegyében a bontási anyagok jelentős részét helyben újrahasznosítják, a belső terekbe pedig visszakerülnek a galéria raktárában évtizedek óta porosodó, eredeti 1959-es bútorok restaurált darabjai. A kivitelezési munkálatok a tervek szerint 2027 második felében kezdődnek meg.