Tartalomhoz a forma

Jason Brooks szülei révén már a házuk nappalijában közel kerül a művészetekhez, ennek okán nem csoda, ha az alma nem esik messze a fájától. Tehetsége már egészen kicsi korában megmutatkozik, első illusztrációját hétévesen készíti el. Kérdésként sem merül fel benne, hogy más irányba forduljon. Még egyetemista, amikor 22 évesen elnyeri a Vogue Sotheby’s-t Cecil Beaton Díjat. Az elismerés ajtókat nyit meg, a brit Vogue ötvennél is több illusztrációját közli. De nemcsak ajtók nyílnak, hanem egyre több lehetőség is megtalálja. Mára szakmájának ismert és elismert művésze, aki – némi képzavarral élve – interjú közben is képekben beszél. Az elmúlt évek során számos nagy márkának és luxus cégnek tervezett. Hitvallása szerint az a jó termékillusztráció, ami nemcsak eredeti, vonzó és szép, hanem kommunikál is. Ez a művészi attitűd köszön vissza a K7/24 termék grafikájában is.

Barna András: Hány évesen vetted észre, hogy van tehetséged és hogyan fedezted fel?

Jason Brooks: Van egy távoli emlékem, ahogy 2-3 évesen elkészítettem az első képemet. Ültem egy hatalmas papírlapon és egy nagy arcot rajzoltam piros zsírkrétával. A felnőttek rácsodálkoztak a képre, mert apró részleteket, például szempillákat is rajzoltam. Attól a pillanattól kezdve a rajzolás és a műalkotások készítése a mindennapjaim részévé vált és tulajdonképpen soha nem is álltam le vele.

Mennyire vették komolyan a szüleid a tehetségedet?

A szüleim soha nem befolyásolták a pályaválasztásomat, de finoman mindig bátorítottak, hagyták, hogy szárnyaljon a fantáziám és persze gyakran rácsodálkozva és elragadtatva nézték a képeimet. Az ő támogatásuk sokat hozzátett a fejlődésemhez. Mivel mindketten kreatív emberek, ezért mindig voltak művészi eszközök a közelemben, amit használhattam és persze biztosították a teret ahhoz is, hogy a saját utamat követhessem.

Ezek szerint volt művészi vonal a családban?

Édesanyám, Rachel, tehetséges művész, a nagyapám és a dédnagyapám is rengeteg rajzot és számítást készített pályafutása során, főleg műszaki vonalon. A nagymamám nagyon képzett varrónő és táncos volt, egy másik rokonom, akit Henry Birdnek hívtak, pedig zseniális grafikus volt. Szóval a géneknek mindenképpen szerepe van abban, hogy én is ezt a pályát választottam.

Ha jól érzékelem, akkor nem volt kérdés, hogy milyen irányba menj tovább, amikor eljött ennek az ideje.

Gyerekkoromtól kezdve mindig is művész akartam lenni, bár az építészmérnöki pálya felé is kacsintgattam. Kisfiúként az autók és a Forma-1 megszállottja voltam és szerettem volna autóversenyző lenni, de a művészet reálisabb szenvedély volt. Ez vezetett a Saint Martins Art-hoz, a College és a Royal College of Art-hoz, mindkettő Londonban van. Csodálatos időszak volt, rengeteg tapasztalatot szereztem és mellette nagyon sokat utazhattam is. Ilyenkor sokszor elvittem magammal a vázlatfüzeteimet és számtalan képet rajzoltam.

A művészeten belül milyen irányba indultál el, mi érdekelt leginkább?

Az egyetemen művészettörténetet és festészetet tanultam, de leginkább a gyakorlásra összpontosítottam. Ez idő alatt anyagok széles választékával dolgozhattam, ennek köszönhetően kipróbáltam az olajfestéket, kollázst, színes ceruzát stb. A témáimban gyakran próbálkoztam egyszínű és színátmenetes képeket készíteni, rajzzal kombinálva. Emlékszem, amikor ’80-as években először váltak elérhetővé azok a számítógépek, amikkel ezeket a technikákat el lehetett érni, akkor teljesen elbűvölt az új technológia. Felültem a digitális művészet hullámára, amit összekapcsoltam a divatillusztráció világával. Ez indította el tulajdonképpen a karrieremet is és nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy részese lehettem ennek a változásnak.

Mi a legizgalmasabb számodra ebben a munkában?

Élvezem az alternatív világ létrehozását, mert ez a fajta művészet koráltalan szabadságot biztosít. Az ötletek végtelen tárháza áll a rendelkezésemre, amiket később meg tudok valósítani az alkotásaimban. A munkámat egy felfokozott valóságra alapozom, amely az emlékeim és képzeletem lencséjén keresztül létezik. Az általam ábrázolt világ mindig elbűvölő és törekvő, egyfajta modern paradicsom.

Milyen a kapcsolatban maradtál a képzőművészettel?

A vizuális művészet minden formája lenyűgöz. Akkor szerettem igazán bele, amikor 6 évesen elmentünk és megnéztük a firenzei Uffizit. Ez az utazás különösen mélyen megmaradt bennem, mert ez volt számomra az első olyan pillanat, amikor megtapasztalhattam a képek erejét.

Szeretem a reneszánsz művészetet és a munkákat, például Picasso-t, Matisse-t, Schiele-t, Hockney-t, valamint divatfotósok munkáit, beleértve David Bailey-t, Slim Aarons-t, Saul Leiter-t és még sorolhatnám.

Egyfajta alapvető attitűdként élem meg, hogy a fejemben a gondolatok képek formájában akarnak összeállni. Éjszakánként gyakran nézem az Instagramot, amit úgy tudok lapozgatni, mint egy könyvet, ahol kép képet követ. Ilyenkor sokszor elgondolkozom azon, hogy egy napon lesz majd arra mód és lehetőség, hogy a képeket közvetlenül az elménkben látottakból tudjuk előhívni és kézzelfoghatóvá tenni. Az “AI” (mesterséges intelligencia) segítségével és által úgy tűnik, egy lépéssel közelebb kerültünk ehhez a lehetőséghez. Számomra tehát ez egy olyan új terület, ahová elmozdulhatok.

Mennyire nehéz érvényesülni és sikert elérni ebben a szakmában?

A sikerem azon alapul, hogy 100 százalékban elkötelezett vagyok a saját művészetem iránt. Szerintem minden művész számára az a kulcs, hogy jellegzetes és felismerhető legyen. Miután létrehoztam a személyes stílusom vagy stílusaim, a képek készítése olyasvalami, amit szeretek csinálni, ezért ritkán érzem nehéznek a munkát. Ugyanakkor szerintem az igazi siker a jó együttműködésekből és az emberekkel való találkozásokból fakad, aminek jó példája Goodwill Pharmával történő együttműködés is, ami egy különösen izgalmas terület.

Mikor kerültél először kapcsolatba a formatervezéssel?

– V: Azt hiszem, az autók voltak az elsők, amiket buzgón terveztem és amiről máig nem mondtam le, úgyhogy ezt még mindig szeretném magasabb szintre emelni. Az építészet is nagyon érdekel. Bizonyos értelemben azt gondolom, hogy a tervezői tehetségem még mindig eléggé kihasználatlan, mivel általában illusztrációs projekteken dolgozom. De imádok tervezni és ezt a vonalat gyakran beleviszem a képeimbe is, mint ahogy a Monaco Szuperjachtok és weboldaluk tervezése során tettem, ahol nem csak a trendeket, hanem a hajók tervezését is bemutatja. De bármit szívesen megtervezek és ezekbe a munkáimba a saját esztétikumomat igyekszem belevinni.

Egyébként mi volt az első munkád?

Hétévesen az igazgatónőm egyszer behívatott magához. Ez baljós jelként éltem meg, bár az ellenőrzőmet nem kellett magammal vinnem. (nevet) Szerencsére nem azért hívott, mert rossz fát tettem a tűzre. Egészen más okból hívott; megkért, hogy illusztráljam az iskolai rendezvény egyik prospektusának borítóját. Később ezt különböző színű papírokra nyomtatták. Számomra katartikus élmény volt, hiszen ez volt az első alkalom az életemben, amikor munkámat egy nagy tömegnyi ember tartotta a kezében. Varázslatos érzés volt. Később, tinédzserként több illusztrációs projekten is dolgoztam. Az első igazán nagy projektem egy hat oldalas történet volt a brit Vogue-ban, miután megnyertem a Vogue Sotheby’s-t Cecil Beaton Díjat 22 évesen. Tulajdonképpen ezzel kezdődött meg a hosszú távú kapcsolat a brit Vogue-al, aminek köszönhetően mintegy 50 illusztrációmat publikálták. A Vogue-kooperáció az egyetemi éveim alatt végig elkísért és alapozta meg a jövőmet ezen a pályán.

Mi inspirál egy termék vagy termékcsomagolás tervezésekor?

Világunk tele van különböző színekkel, szavakkal és képekkel, amelyek versengenek a figyelemért. A tervezésben az első feladat az, hogy kitűnjön, világos és látható legyen. Az elegancia és az egyszerűség a fontos, ezért én inkább a minimalista megközelítést részesítem előnyben, elkerülve a felesleges sallangokat. Ha valaki kiválaszt egy terméket az én illusztrációmmal vagy tervemmel, reményeim szerint az kommunikálni fog vele, vonzó lesz a számára, mert valahogyan más, mint a többi a polcon. A fotózás mindennapossá és unalmassá válhat, így az illusztrációk eredetisége fontos, mert egy letisztult, friss márkaidentitás kiemelheti az adott céget.

Egyik sikeres mű a másikhoz vezet?

Igen, határozottan. Azt hiszem, az összes kép és együttműködési projekt, amit a létrehoztam, egyfajta hívókártyaként funkcionál. Úgy tűnik, hogy az elmúlt évek során elkészített munkáim vonzzák a luxusmárkákat, mint a Tiffany & Co, a Chanel és a Hotel Du Cap-Eden-Roc. Az egyik a másikhoz vezet. Ugyanakkor hasznos képsorozatokon dolgozni, így ha az egyik sikeres, akkor megpróbálom felhasználni az alapötletet más hasonló témában is. A Hedkandi lemezkiadó számára 100 különböző album borítóját készítettem el és sok millió lemezt adtunk el, ennek okán gondolom azt, hogy az emberek szeretnek követni egy fejlődéstörténetet.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Goodwill Pharma céggel?

A Jójárt család nagyra értékelte és gyűjtötte a munkáimat, az együttműködésünk innen indult. Kezdettől fogva fantasztikus volt velük dolgozni. A legelső beszélgetéseink akkor kezdődtek, amikor meglátogatták a stúdiómat Brightonban, Anglia déli partján. Kedves emberek, akikkel jó együttműködni, mindemellett lenyűgözött a professzionalizmusuk és a nagyon alapos, kreatív megközelítésük volt a K7/24 esetén.

Volt közös koncepció a csomagolás tervezésénél, vagy teljesen szabad kezet kaptál?

Ez egy olyan együttműködés volt, amely a K7/24 előnyeinek és modernitásának kommunikálásán alapult, ezért együtt dolgoztunk a branden és a színeken, hogy ezt kiemeljük. A nőknek, akiket gyakran ábrázolok, van egy bizonyos megjelenése, amely úgy tűnt, tökéletesen illeszkedik a márkához, így az én szerepem az volt, hogy biztosítsam a személyiséget és egyediséget.

A vezérelv valójában tehát az egyéniség és a vágyakozás kifejezése volt egy egészséges, kiegyensúlyozott életre. A célunk egy új, jellegzetes megjelenés volt.

Volt-e egyéb megkeresésed Magyarországról?

Ez az első projekt, úgyhogy izgatott vagyok, hogy Magyarországra hozhatom a művészetemet és alig várom, hogy eljöhessek Budapestre, ami reményeim, amikor a K7/24 bemutatkozik.

Hogyan pihensz, amikor nem dolgozol?

A tenger közelében élünk, ezért szeretem a feleségemmel és a gyerekeimmel a strandon tölteni az időt. Szenvedélyes könyvgyűjtő vagyok – szép kis könyvtáram van már – imádok olvasni különösen a művészeti és dizájn könyveket.

Hol látod a dizájn/formatervezés helyét és fontosságát a jövőben?

A nagyszerű dizájn/formatervezés elengedhetetlen részét képezi a mindennapjainknak és hozzátesz társadalom fejlődéséhez is. Hiszek a szilárd alapelveken nyugvó tervezésben, amik hasznosak és szépek is egyben. A skandináv és a japán stílus különösen a kedvencem. Szerintem a szépség fontosságát a tervezésben gyakran figyelmen kívül hagyják és alábecsülik, ezért küldetésemnek tekintem a szépségről alkotott gondolataim minél szélesebb körben történő bemutatását, megosztását.

Hol látod magad a szakmában és mivel szeretnél még foglalkozni?

Az ügyféllistámon általában luxusmárkák szerepelnek és szeretem azon lehetőségek tárházát, ami ezzel együtt jár – az mindig érdekes, izgalmas és sokszor meglepő is, hogy ki vagy kik keresnek meg. Szintén szeretek egyéni kiállításokat szervezni az alkotásaimból és fokozatosan növelni a személyes autonómiámat. Válogatott márkákkal dolgozom, mint ahogy most is, de azáltal mégis nagyobb szabadságot élvezek, hogyha megmutathatom a művészetemet egy szélesebb közönségnek is.

Írta: Barna András