HIRDETÉS
Vadonatúj Kia K4 kombi.
Nem tudod levenni róla a szemed. Formabontó megjelenés és tágas belső tér, technológiavezérelt megoldások.
Fedezd fel!
Időmilliomosok játéka – Miért szakadtak el a valóságtól az óraárak?
Ha az elmúlt időszakban valaki követte a luxusóra-piac alakulását, pontosan tudja, hogy a számok rég elhagyták a józan ész határait. Nem egy-egy elszigetelt esetről beszélünk, nem is kizárólag a patinás márkák legritkább arany modelljeiről. A drágulás mindent, mindenhol és szinte egyszerre ért el.
A jelenség leginkább az aukciósházak kalapácsai alatt érhető tetten, ahol a millió dolláros határ átlépése, ami egykor ünnepszámba ment, ma már szinte mindennapos rutinná vált.
Rekordok a kalapács alatt
Az elszabadult árak trendje nem korlátozódik a patinás, évszázados óriásokra. Jól mutatja ezt Marteau & Co. közelmúltbeli, kizárólag online lebonyolított árverése, ahol Kari Voutilainen független órakészítő Regulator Decimal Repeater modellje közel kétmillió dollárért – egészen pontosan 1 966 718 dollárért – kelt el, új világrekordot beállítva a mester számára.
A globális, fizikai aukciók még ennél is döbbenetesebb számokat produkálnak. A Phillips júniusi, New York-i árverése 75,8 millió dolláros összforgalommal zárult. Ezen a rendezvényen tizenhat különböző időmérő kelt el egymillió dollár feletti áron, köztük egy történelmi csúcsot döntő F.P. Journe modell, amelyért több mint 13,9 millió dollárt fizettek. Paul Boutros, a Phillips amerikai órarészlegének vezetője utólag elismerte, hogy még a sokat látott szakembereket is váratlanul érte ez a volumen, hiszen az előzetes várakozások legfeljebb az 50 millió dolláros határ eléréséről szóltak.
Valuták és nemesfémek szorításában
A gyűjtők és az átlagos vásárlók többsége természetesen az új órák kiskereskedelmi piacán érzi leginkább a nyomást. A Rolex például 2025 januárja óta már négy alkalommal hajtott végre áremelést. A legutóbbi, arany és kéttónusú modelleket érintő drágítás a piacot is felkészületlenül érte.
A Watches and Wonders Geneva kiállításon a pricing, vagyis az árazás kérdése állandó és feszült beszédtémává vált. A márkaigazgatók jelentős része a növekvő gyártási költségekkel, az arany világpiaci árával, valamint a dollár svájci frankhoz képest tapasztalható gyengülésével indokolja a lépéseket. Bertrand Meylan, a H. Moser & Cie. tulajdonosa szerint az, hogy egyetlen év alatt 15–18 százalékos devizaárfolyam-változást kellett menedzselniük, teljesen példátlan helyzetet teremtett. Míg 2022-ben a dollár és a svájci frank paritása miatt a Moser belépőszintű Pioneer modellje nagyjából 14 500 dollárba került, ugyanez a darab ma már a 18 000 dolláros szintet közelíti.
A prémiumosítás stratégiája
A külső gazdasági tényezők mellett létezik egy tudatos, iparági koncepció is, amelyet a szakértők premiumization (prémiumosítás) néven említenek. Oliver R. Müller, a LuxeConsult alapítója szerint ez a stratégia a márkák észlelt értékének szándékos emelését jelenti, ami lehetővé teszi, hogy a vállalatok jelentős felárat kérjenek a versenytársaikhoz képest. A svájci óraipar pandémia utáni növekedését így nem az organikus piaci bővülés, hanem az árcédulák átírása hajtotta.
A paradoxon: a piac mindent elbír
Bár a gyűjtők hangosan panaszkodnak, és úgy érzik, az árak teljesen elszakadtak a termékek valós értékétől, a piac látszólag zökkenőmentesen tolerálja a változást. William Massena, a Massena LAB alapítója rámutatott a szegmens különös dinamikájára: ma sokkal egyszerűbb eladni egyetlen órát százezer dollárért, mint tíz darabot tízezerért, vagy százat ezer dollárért. A legfelső kategória vásárlója ugyanis pontosan tudja, mit vesz, és a márkáknak nem kell utólag igazolniuk az árazást.
A gyakorlati tapasztalatok is ezt a megközelítést támasztják alá. Amikor a Massena LAB a Sylvain Pinaud független órással együttműködésben piacra dobott egy tíz darabra limitált, egygombos kronográfot – darabonként 130 ezer svájci frankért –, a teljes kollekció 56 perc alatt elfogyott. Ezzel szemben, amikor egy másik kooperációban egy komplex visszaugró (retrográd) mutatóval és időkijelző tárcsával felszerelt, acéltokos modellt kínáltak a kifejezetten kedvezőnek számító 4950 dolláros áron, csaknem egy évig tartott, mire az összes darab gazdára talált. Az üzenet a gyártók számára egyértelmű: a fókusz a high-end irányába tolódik.
A gyűjtői fáradtság és a diverzifikáció
A trend hosszú távú fenntarthatósága azonban kérdéses. Egy aranytok elkészítése önmagában tízezer dolláros tétel, így a kész óra kiskereskedelmi ára minimálisan az 50–60 ezer dolláros sávba esik – ami megfelel egy átlagos amerikai éves fizetésének. A negyedmillió dolláros tourbillonok pedig már egy átlagos családi ház árával vetekszenek.
Jason Gong, a Complecto órás közösség alapítója szerint az állandó áremelések és a piacra zúduló újdonságok miatt a legtehetősebb rétegeknél is megjelent a fáradtság. Sokan elfordulnak a fősodorbeli, mainstream márkáktól. Úgy vélik, ha már ekkora összeget mozgósítanak, azt inkább olyan nehezen megszerezhető, független készítőkre költik, mint Simon Brette vagy Romain Gauthier, ahelyett, hogy a hagyományos nagy házak megemelt árait finanszíroznák.
Mások a gyűjteményük diverzifikálásával reagálnak. Joyce Solano New York-i gyűjtő például elmondta, hogy a Rolex folyamatos drágulása miatt fordult az elérhetőbb függetlenek és a belépő szint felé, így kezdett el például a Tudor modelljeivel foglalkozni, aminek köszönhetően a kollekciója sokszínűbb és kiegyensúlyozottabb lett.
A kérdés a következő időszakra nézve az, hogy a piacon maradó gyűjtők és a csúcsot üldöző márkák köre elegendő lesz-e a kereskedelem fenntartásához az elkerülhetetlenül drágábbá váló években.
