Jövő a geometriában

Napjaink autóiparában, ahol a gyártók lassan már guruló okostelefonokat és guruló űrhajókat próbálnak ránk sózni, üdítő színfolt, ha valaki behúzza a kéziféket, és megpróbál visszatérni a legtisztább alapokhoz. Túldíszített karosszériák, agresszív hűtőmaszkok és a műszerfalat beborító végtelen képernyők korát éljük. Éppen ezért, amikor először szembesültem Wini Camacho formatervező legújabb víziójával, az Audi ZERØ koncepcióval, egyfajta spontán déjà vu érzése lesz az embernek. Visszatértünk oda, ahol a mérnöki tudomány és a művészet eredendően találkozik: a színtiszta matematikához.

A Wini Camacho által megálmodott elektromos koncepcióautó ugyanis nem kevesebbre vállalkozik, minthogy egy rendkívül lecsupaszított, geometriai keretrendszeren keresztül vizsgálja újra mindazt, amit ma a járműdizájnról gondolunk.

Az öt elem anatómiája

A koncepció zsenialitása éppen a pofátlan egyszerűségében rejlik. A jármű architektúráját, arányait és teljes megjelenését mindössze öt elsődleges térfogati elem határozza meg: egyetlen gömb és négy cső.

„A tervezési filozófia a stílusbeli kifejezés helyett a redukcióra összpontosít. Minden felesleges elemet eltávolítottunk, így minden megmaradt alkatrész konkrét strukturális vagy funkcionális szerepet tölt be.”

A rendszer középpontjában a gömb alakú utascella áll, ez adja a fő kabint, miközben a négy csőszerű elem rendezi sorba a jármű többi részét. Két cső foglalja magában a kerekeket, míg a másik kettő a karosszéria elvékonyodó orr- és farrészét formálja meg. Ez az összetétel egy rendkívül kompakt, mégis ezer közül is felismerhető sziluettet eredményez. Bár a dizájn messze eltávolodik a konvencionális autóépítéstől, mégis megtart egy nagyon világos, szinte megnyugtató strukturális logikát.

A maga 3,1 méteres hosszával és 1,85 méteres szélességével az Audi ZERØ egy ultrakompakt, kétszemélyes elektromos járműként definiálja önmagát. A koncepció két karosszériaváltozatban mutatkozik be: A zárt CØupé, amely a dizájn elsődleges, letisztult kifejeződése. A másikverzió egy nyitott tetős RØadster, amely még tovább csökkenti a jármű vizuális és fizikai zártságát. Itt jegyezzük meg, hogy természetesen mindkét modellből készült teljesítményorientált, versenypályára szánt változat is, amelyek ugyanezeket a geometriai elveket ültetik át a motorsport világába.

Megmunkált alumínium és analóg lázadás az utastérben

Ahogy korábban is említtettük, a Camacho-féle filozófia nem bízik a komplex, bonyolult felületekben vagy az öncélú dekorációban. A jármű identitását kizárólag az arányok, a geometria és az öt alapelem közötti kapcsolat határozza meg. És ez a konok következetesség az utastérben is folytatódik.

A belső tér kialakítása a kormánykerék köré szerveződik, egy szinte aszkétikusan egyszerű elrendezésben. Ám ami itt fogadja az embert, az egy igazi fellélegzés a mai digitalizált világban: a fix, alumíniumból készült középső konzol egy bolygóműves ihletésű, analóg műszercsoportot rejt, fizikai gombokkal integrálva.

Tulajdonképpen a jármű elsődleges kezelőfelületét egyetlen, mesterien megmunkált komponensbe sűrítették. A mart alumínium, a mechanikus műszerek és a tapintható kezelőszervek kombinációja nemcsak a pontosságot és a funkcionalitást hangsúlyozza, hanem tökéletesen meg is őrzi a projekt minimalista, mégis elképesztően elegáns formanyelvét.